A professzor úr kezébe szikét adtak, aki a mellek köré rajzolt vonalak alapján elkezdte metszeni Anna testéről egészséges melleit. (Borszéki Boglárka írása)
Annát tizenegy óra negyvenkét perckor tolták be a műtőbe. Az altatóorvosnak aznap reggel halt meg a kutyája, egy tizenhat éves tacskó. A professzort, aki a műtétet végezte, a felesége huszonhét éve gyermekként kezeli. Mielőtt elindult a kórházba, utána szólt, hogy Fiam, nem pucoltad le a cipődet és csupa sár, ő öklendezni kezdett, mire a nő szólt, hogy vegye be a gyomorsavlekötő tablettáját. Az ápolónő, aki Anna testét fertőtlenítette, reggel szeretkezett a barátjával és boldog volt, hogy végre akadt valaki, aki miatt érdemes egész korán felkelni, mert olyan finoman szereti őt a férfi, hogy ő, aki sosem volt elragadtatva a reggeli szextől, nagyon is élvezi, és imádta, hogy megfigyelheti ezeket a változásokat magán.
Néhány óra múlva pedig már mindannyian azt várták, hogy Anna elaludjon a műtőasztalon.
A professzor úr kezébe szikét adtak, aki a mellek köré rajzolt vonalak alapján elkezdte metszeni Anna testéről egészséges melleit. A nő két hónapja kereste fel a doktort azzal a kéréssel, hogy vizsgálja ki, mennyi esélye lehet annak, hogy ő is, mint az édesanyja mellrákos legyen. A genetikai tesztek és statisztikák bonyolult, valójában átláthatatlan képletrendszerei alapján az orvos egy óvatos becsléssel hetvenöt százalékos esélyt adott annak, hogy ez előforduljon. Anna elszánt volt, bár az orvos még így sem tartotta indokoltnak a mellek amputációját. Anna túlságosan szép volt ahhoz, hogy elveszítse a magabiztosságát.
Érfogó, törlés, fonal, csipesz, és a jobb oldali mellett már át is vette egy gumikesztyűs kéz, aztán egy tálba tette. Fél óra múlva a bal oldali is mellé került. Az asszisztensnő ösztönösen úgy helyezte el őket az acéltartóban, mint ahogy azok korábban Anna mellkasán csüngtek.
Elvarrták az ereket, kipótolták a hiányzó bőrterületeket és gondosan hozzávarrták az alvó nőhöz.
Kettő óra egy perckor tolták vissza Annát a kórterembe.
A műtőbe vonuló takarítóbrigád egyik férfi tagja egy műanyag zacskóba dobta a két mirigyes húsdarabot, amit kocsival tolt át az eltávolított testrészek és halottak hűtőházába, ahonnan a krematóriumba került.
Huszonhét óra múlva Anna melleiből egy apróbb joghurtos doboznyi hamu maradt csak, amit az EU-s szabályoknak megfelelve dobtak ki.
A nő néhány nap múlva hazamehetett, de a mellkasáról a kötést csak hetek múlva vették le, az átkötözésekkor csukott szemmel állt az orvos előtt, egyszer sem nézett önmagára.
Amikor először mehetett fürdeni, gyógyult bőrét a törlés után a tükörből is szemügyre vette. Szép arcáról a gyermeki, nemtelenné vált mellkasra siklott a tekintete, aztán a gondosan borotvált szeméremtestet nézte, vékony, csontos medencéjének közepén.
Aztán az anyjára gondolt, akit csak a halála után tudott szeretni.
Illusztráció: Ismeretlen 18. századi festő, Jákob létrája, Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd
