„Újra rendes magyar lettem. Három mély barázda húzódik szemöldökeim között, és az ajkaim is kifejezően görbülnek. Mindezek mellett eléggé hihetetlennek tűnik, hogy angolul írok, és úgy értesülök az angliai dolgokról, mintha magam is angol lennék.” – Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Békássy Ferenc magyar-angol költő és huszár szerelmes leveleit tartalmazó kötet. A filológiai szenzációnak igérkező kötetből egyrészletet olvashattok.
HETEDIK LEVÉL
Postai bélyegző: Rum, Vas VM., 1912. ápr. 6.
Verso: Limpsfield, 1912. ápr. 8.
Címzett: Noel Olivier kisasszony
The Champions, Limpsfield, Surrey, Anglia
1912. április 5.
Kis-Sennye, Rum, Vas.
Drága Noel!
Remélem megbocsátod, hogy nem írtam előbb – persze, el is felejtettem, hogy végül is találkoztunk a trimeszter végén. Onnan továbbmentem a Bedalesbe, de Éva[1] már elment Turnerékhez[2] Ryde-ba, úgyhogy magam maradtam pár napra. Sem Phyllis, sem Pump nem volt ott. Úgy tűnik, hogy mindenki, aki tanulni vágyik, otthagyja az iskolát néhány hétre! Dorothy[3] rettentő zaklatott volt – vagy inkább aggódott Hugo[4] miatt –, vajon hallottál róla valamit? Én valahogy azt sejtem, hogy Hugo nem érkezett meg egyáltalán. Ezt leszámítva minden remek volt. A testvérem[5] (mostantól prefektus), és Zilliacus[6] éppen gázokat cseppfolyósítottak, ez messziről látszott, ugyanis a biológia labor úszott a füstben. Ha érdekelnek a nyertes pályamunkák, láthattad az eredményeket a Chronicle-ben. Ami a gyakorlatot illeti, az nagyon jól sikerült. Próbáltam csatlakozni hozzájuk egyik délután, de nem tudtam lépést tartani velük.
Maynard Keynes levelet küldött Monte Carlóból, ahol Geralddal[7] belevetették magukat a szerencsejátékokba, úgyhogy Rupertről is hallottam.
Újra rendes magyar lettem. Három mély barázda húzódik szemöldökeim között, és az ajkaim is kifejezően görbülnek. Mindezek mellett eléggé hihetetlennek tűnik, hogy angolul írok, és úgy értesülök az angliai dolgokról, mintha magam is angol lennék. Nyilvánvaló, hogy minél hamarabb haza kell költöznöm. Semmiképpen sem szeretnék visszamenni Cambridge-be; eléggé fölöslegesnek tűnik, hogy ezt tegyem: inkább maradok itt, birtokot igazgatok, politizálgatok és méhészkedem.
Ezideig a városban voltam, elég izgalmas volt, míg tartott a válság. Jó néhány olyan dologról értesültem, melyet az ember újságban nem olvashat. Magam is követtem a dolgokat egy darabig, de az emberek rémesek; mindenki valami szörnyű esetről ömlengett, látszott az arcukon, mennyire örvendeznek, amikor végre felmerült az a bizonyos téma. Egy kicsit züllöttem is, de Sz(ombat)hely eléggé unalmas, provinciális kisváros.
Miután a jelenlegi kormány leköszön – talán még néhány évig kihúzzák –, az országot el fogja lepni a klérus: az én generációm legalábbis vadul klerikális. Szépek a kilátásaink! A budapesti egyetemeken már csak kétfajta társaság létezik, és az egyikhez mindenkinek tartozni kell: klerikális vagy filosz. A tanulást a két csoport külön pártalapokra helyezi. Úgy hallom, hogy Justin visszatért – vagy a napokban várható – hallottál róla? Hogy van?
Az elmúlt néhány napban eléggé magamra maradtam a házban. Karácsony óta lakatlanok a szobák; csupa kámfor, pókok és por. Odakint esik, és hideg északi szél fúj. A múlt éjszaka fagyott és B(uda)pesten havazott! A cseresznyefák épp most borultak virágba, a fű között violák, anemónák, vadjácintok stb. nőnek.
Annak idején mindig a városban lovagoltunk, Tónika, én és még sokan mások. Elég vadak voltunk, de nagyon jó móka volt.
Az idén nagyon sok eső esett: de ha egyszer eláll ez a szél, tökéletes lesz az idő, talán még túl meleg is, persze azért minden nagyon friss marad, a mezők pedig egy kicsit ingoványosak. Micsoda macerával jár egy költözés! Még ha félig be is van rendezve a lakás. A bútorszállító kocsinak kalandos volt az útja, mert lerobbant az éjjel, távol mindentől persze.
Óriási felfedezést tettem: megtaláltam egy felmenőm – 1820-ban, egy fiatal hölgy[8] – naplóját kéziratban a könyvtárban. Franciául írta. Nagyon finom hölgy volt, biztosan el tudod képzelni – biedermeier –, nagyon különleges stb. Felét házassága előtt, felét utána írta. Elég népszerű egyébként, mivel írt egy mondókás könyvet, melyen nagyanyáink és anyáink nevelkedtek. Még az én lánytestvéreim is. Valami olyasmi, mint a „Child’s Garden of Verses”.[9]
Megpróbálok látni egy keveset Sylviából[10] Drezdán keresztül, visszafelé menet.
Szeretettel,
Békássy F.
in: Békássy Ferenc szerelmes levelei (szerk. Gömöri György, Weiner Sennyey Tibor), ford. Balogi Virág, Aranymadár, Budapest–Zsennye, 2013, 40–42. o.
A kötet bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz 2013 június 10-én, hétfőn, este hét órakor. FB: https://www.facebook.com/events/272195212924522/
[2] Turner-Warwickékhoz lásd a hatodik levél jegyzetét. Phyllis Turner, 1911-ben a Bedales tanulója, Ryde-ban, Wight szigetén lakott.
[3] Vagy Dorothy Darylymple, Bedales-növendék 1906–15 közt, vagy Dorotea Mahler, aki 1911-ig szerkesztette a Bedales Chronicle-t.
[6] Konni Zilliacus (1894–1967), író és politikus. 1909–12 között a Bedales diákja, utána a Yale-en tanult tovább.
[8] Bezerédy Amália (1804–1837) naplója, aki az első magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve sok szép képekkel, földrajzokkal és muzsika melléklettel. (1839) szerzője.
[10] Sylvia Mundy (később Mrs. Trubshawe) 1911–12-ben zenét tanult Drezdában. Békássy útban visszafelé Angliába próbált megállni Drezdában.
Békássy Ferenc szerelmes levelei
3300 Ft helyett vegye meg 2970 Ft-ért
