Lendvai Domonkos, az Angliában élő és dolgozó orvost 2005 és 2011 között Izlandtól Marokkóig, Irántól Kubáig vitték útjai. Az utazások közben készített naplójegyzetek alapján készült a Kósza utak. (Mészöly Ági kritikája)
„Az utazás az emberi élet pontos mása: megszületsz, amikor megérkezel, felnősz, amikor megismered
a helyet és meghalsz, amikor búcsút intesz. Viszont létezik egy alapvető különbség: akár másnap újra kezdheted.”
Sokféle turistát ismerek. A bevásárlótól a kulturistán át a globetrotterig. Van a kinek templom kívülről, hegy alulról, kocsma belülről szép, van, aki pontos jegyzetekkel napokra előre megtervezi a látnivalók sorrendjét. Némelyeket a szél és a szerencse sodor, mások akkor kapnak szívdobogást, ha szem elől tévesztik az idegenvezető magasba emelt esernyőjét.
Egyszer egy útitársam, harmincas meglett férfi, szó szerint kihisztizte magának, hogy az autópályáról letérve csak egy percre bekanyarodjunk Monacoba. A miniállam területén az eső parkolóban kiszállt az autóból, nem is nyújtózott, csak ült vissza azonnal, hetvenhat, sóhajtott elégedetten, és bevezette a naplójába: ma újabb országot hódított meg.
Lendvai Domonkos, az Angliában élő és dolgozó orvos máshogy utazik.
2005 és 2011 között Izlandtól Marokkóig, Irántól Kubáig vitték útjai. Az utazások közben készített naplójegyzetek alapján készült a Kósza utak.
Elég esetlen cím, na.
És a puhapapír borító, a „rendes kiadó” hiánya nem éppen pozitív előítéleteket vált ki belőlem. Könyv az, amit az író megír, valaki meg kiadja. De mivel mániás útleírás-olvasó vagyok (a kedvenc könyvek tízes listáján szégyenszemre megelőzi Tolsztojt Edmund Hillary), csak a kezembe veszem. Hátha besuvasztható a Világjárók sorozatba a könyvespolcon.
Nos, nem hogy besuvasztható, de díszhely illeti. A televíziózás, a google korában, mikor bárki bármit megnézhet képernyőn, nem hogy csökkent volna, inkább nőtt a fontossága a jó útleíró könyveknek. Az ilyen könyveknek, mint a Kósza utak, az ilyen szerzőknek, mint Lendvai Domonkos.
E kivételesen nyitott és elképesztően jó megfigyelő utazó naplószerű, végtelenül aprólékos leírásai sokkal többet mondanak el a bejárt helyekről, mint a látványos nagytotálokat bemutató és a helyi kuriózumokat felnagyító, mégis általánosító műsorok. Illatokat és ízeket érzek, sőt, nem csak illatokat, szagokat is, sőt, fázom és izzadok olvasás közben, attól függően, hogy Tallinba vagy Giblaltárba vezet el a szerző.
Út, illetve olvasás közben nem csak az Ajatollah uralmát máig ki nem heverő perzsa Iránt, a létező szocializmus egyik utolsó bástyájának számító Kubát, vagy az egzotikusnak nehezen nevezhető Helsinkit ismerjük meg testközelből, hanem egy szimpatikus, örökifjú magyar házaspárt is. Belelátunk mindennapinak alig nevezhető mindennapjaikba, irigykedhetünk fáradhatatlanságuk, vagy néha a felelőtlenség határát súroló bizalmuk miatt. Klári érzékenysége és Domonkos tényekkel kapcsolatos alázata és alapossága folyamatos vibrálást ad a könyvnek.
Sokkal többet ad ez a kötet, mint egy hagyományos útleírás. Miközben kötelességtudóan, de sosem unottan letudja a helyi nevezetességeket, mérhetetlen mennyiségű háttérinformációval látja el az olvasót. Nyilvánvaló, hogy a szerző igencsak felkészülten kezd az utazásba, a szöveg tele van irodalmi, építészeti, művészettörténeti utalásokkal. Legjobb részleteiben pedig életérzéseket: kinagyított, jellemző vagy éppen lokálisan is különleges pillanatokat mutat be.
Ráadásul mindezt az első laptól az utolsóig élvezetes, nem terjengős szöveggel teszi. Egyéni hangon szól hozzánk Lendvai Domonkos, humorral és érdekfeszítően. Bár a könyv létrejöttéből kikövetkeztethető, hogy utazó hőseink nem fagytak halálra a kutyaszánon vagy nem estek iráni szélsőségesek fogságába egy-egy kaland során, mégis olyan izgalommal lapozom időnként a könyvet, mintha vérbeli kalandregény lenne.
Professzionális útleírás ez a könyv, a legjobbak között is megállja a helyét. Ezt igazolja a függelékként remekül összeállított tárgymutató is. Csak a képeket hiányolom-keveslem, minden egyes utazáshoz el tudnék nézegetni kétszer annyit, mint amennyi a kötetben végül helyet kapott.
Mindenesetre a könyv hatására már előre revideálom idei, párizsi tartózkodásunk tervezett programját. Az Eurodisneyt persze a kölkök miatt nem száműzhetem, de az Eiffel-torony és a Notre Dame köze egészen biztosan becsempészek majd egy-két nevenincs terecskét és kávézót, amit a Kósza utakból ismertem meg.
2013.
Szerzői magánkiadása
308 oldal
3200 Ft