A Nyugat+Zombi című képregény az egyik legbetegebb alkotás, amit valaha láttunk. Ha csak a képeket nézzük, talán el sem hisszük, hogy született az elborult ötlet, hogy a Nyugat szerzői váljanak egy zombis történet főszereplőjévé. Csepella Olivér a képregény írója és rajzolója az ötlet abszurd zsenialitása ellenére sem kap elég támogatást a kiadáshoz. A közösségi finanszírozás mellett döntött.
A történetet Csepella Olivér így foglalta össze:
Babits Mihály születésnapjának előestéjén A New York Kávéház vendégei egyik pillanatról a másikra elátkozott élőhalottakká válnak, akik válogatott kegyetlenséggel törnek a kevés túlélő életére. Úgy tűnik az egész épületben csak Babits Mihály, Ady Endre, Tóth Árpád, Kosztolány Dezső, Karinthy Frigyes és egy szerencsés pincérnő nem alakult át vagy vált áldozattá. Egyelőre. A hét kötet alatt hőseink, revolvertűzön, szerelmen és áruláson keresztül fedik fel a történtek okát és megoldását, mindezt olyan neves vendégszereplőkkel, mint Csáth Géza, Móricz Zsigmond és Juhász Gyula.
Lessünk bele picit az abszurditás mélyebb bugyraiba vizuálisan is, íme néhány kép a Nyugat+Zombiból:
A képregény készítője a következő üzenetet posztolta ma a Facebook-ra:
„Régi ötletemet, miszerint a Nyugat legendás irodalmárai csapjanak össze az élőholt erőkkel 2012-ben tisztáztam le eleje-közepe-vége történetté. Ugyanebben az évben harmadéves diplomámként elkészítettem az első fejezetet (Tragédia), ami ugyan egy önálló képregényfüzet, de cselekményét tekintve csak bevezetésként szolgál. Az összesen hét fejezet végigrajzolásához egy évre volna szükségem. Olyan egy évre, amiben nincs más munkám, csak a képregény.
Mikor a cink.hu (isten áldja őket!) és utánuk még sok internetes újság (őket is!) kitette, a Nyugat+Zombik elég nagy nyilvánosságot kapott ahhoz, hogy kiadók is megkeressenek. Sajnos azonban hamar kiderült, hogy általános, könyvesbolti terjesztéssel nem tudnám fedezni a képregényrajzolásra szánt egy év költségeit. Vannak itthoni, képregénnyel foglalkozó pályázatok, de azokkal is ugyanennyit tudtam volna nyerni, vagyis magát a kiadás lehetőségét. A nagyobb alkotói pályázatok kiírásaiba pedig csak simán nem férünk bele: sem a képregény (nem szépirodalom, nem album és nem esszékötet), sem én (szerző vagyok, nem kiadó).
Ezért döntöttem a közösségi finanszírozás mellett. Ha sikerül vele elég pénzt összegyűjtenem, 2015-re elkészül a kétszáz oldalas Nyugat+Zombik.”
Ha csak a nyilvánosságon múlik, hát hajrá! Ne hagyjunk elkallódni egy ekkora kincset. Nem mellesleg felfoghatatlan számora, hogy nem repesnek a kiadók az ötlettől. Pontosan azt valósítja meg ez a képregény, amit a kortárs kultúra meg szeretne valósítani: beemelni a tankönyvekben feszítő, polcon porosodó szerzőket a pop-kultúrába, a fogyaszható médiumokba. Biztos vagyok benne, hogy a kétszáz oldalas Nyugat+Zombit hamarabb elolvasná a gyerkőc, mint egy-egy Ady verset.
További képek Csepella Olivér Béhance-oldalán.
