Az Amazonas vízében élő baktériumok feldolgozzák a környező esőerdőkből a folyóba kerülő faszármazékokat, amelynek eredményeként a folyamóriás szén-dioxidot „lélegez ki” – állapították meg tudósok.
Kutatásuk megerősítette az Amazonas-medence hírnevét, amely szerint a nagykiterjedésű terület valóban a Föld tüdeje – szén-dioxidot lélegez be és oxigént lehel ki -, de tanulmányuk egyúttal árnyaltabbá is teszi a képet: kiderül belőle, hogy a káros gázokhoz tartozó szén-dioxid nem szükségszerűen marad teljesen lekötve az esőerdők sűrű növényzetében.
A seattle-i székhelyű Washingtoni Egyetem tudósai felfedezték, hogy a folyóban élő baktériumok gyakorlatilag minden fa- és növényhulladékot – száraz leveleket, gyökereket, kéreg- és törzsdarabokat – képesek lebontani, a folyamat vége pedig az, hogy a folyó szén-dioxidot „lehel ki”.
„Valamikor úgy gondoltunk a folyókra, mint valamiféle passzív pipákra. Tanulmányunk most az bizonyítja, hogy sokkal tevőlegesebb szerepük van az anyagcserében” – húzta alá Jeffrey Richey, az egyetem oceanográfiai tanszékének a professzora.
A növények a fotoszintézis révén a napfényt, a szén-dioxidot és a vizet táplálékká alakítják. Növekedés közben levedlik magukról a levelek és az ágak egy részét; azok bomlásnak indulnak az avarban, vagy esős időszakokban tavakba és folyókba sodródnak a vízáramlatokkal.
Korábban a szakemberek azt feltételezték, hogy az Amazonasba kerülő fa- és növénymaradványok egészen az óceánig úsznak, ahol a meder fenekére süllyednek. Tíz évvel ezelőtt azonban kiderítették, hogy a folyam jelentős mennyiségű szén-dioxid-felhőket bocsát ki, de akkor még nem tudták, hogy mi váltja ki a jelenséget.
A fák fontos alkotó eleme a lignin. A bonyolult kémiai faanyag az egyedfejlődés során a sejtfalban rakódik le, és növeli a növények (fák) szilárdságát. A LiveScience tudományos hírportál beszámolója szerint a seattle-i tudósok most kimutatták, hogy az Amazonas baktériumai csekély két hét alatt le tudják bontani a folyó vízében összegyűlt lignint.
Valójában a faanyag alig 5 százaléka jut el az óceánig. Mintegy 40 százaléka az esőerdők talajában bomlik le, 55 százalékát pedig a baktériumok kebelezik be a kutatók elemzése szerint.
A nagyhorderejű vizsgálati eredmények nemcsak a globális karbonkibocsátási modellekre lehetnek kihatással, hanem jobban megvilágíthatják az Amazonas-medence egész ökorendszerét is.
„Az a tény, hogy a lignin aktív helyet tölt be az anyagcsererendszerben, nagy meglepést okozott a számunkra – hangsúlyozta a professzor. – A jelenség befolyásolja az Amazonas szerepét a globális karbonciklusban, egyszersmind a folyó lélegzésének táplálékforrását is megvilágítja.”
(http://www.livescience.com/34629-amazon-river-carbon-cycle.html)
Brian M. Fagan: A nagy felmelegedés
Európa, Budapest, 2012, 438 oldal
