„A rohamrendőr-verés a következő módon történik…” – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből
031 Ulti
– Fiúk! Lazíts! – mondja az őrparancsnok. – Nincs az az állat, aki ellenőrizni idejön.
Készültségiben a Sokolon Luxemburg teljes hangerőn, a parancsnokiban tudományos ultizás. Volt már ez, meg az. Most sokadjára kapják föl a talont. A fölvezető (színésznek készül) megadja a módját:
– Szóóóval, ha jóóól lááátom, ez bizony pirosss húúúsz-száááz ultimóóó.
– Kontra – mondja az ellenőrző főhadnagy.
Az elszámolás nem filléres, nem forintos alapon, hanem fogdanapokban zajlik majd, de most Takács honvéd szentségel.
– Basszameg, az a kurva piros nyolcas a kezemben volt.
032 Léptékek
Kercaszomor, ’89 ősze. Előző este a konyhában órjásit zuhant, órjásit zokogott. Másnap délben áttotyogtunk a lápos réten és letottyatnunk a százados tölgy alatt. B.J. hangyákat tanulmányoz. Tizenöt hónapos az én kicsi lányom. Nap-okos, gyönyörű. A hangyák járnak-kélnek. Az öreg tölgy fölöttünk halkan bólogat.
(Ja: Kercaszomoron határőrség. Határ? Őrség? Mondom: ’89 októbere volt.)
033 Bársonyos
Prágából jövet a nagyik kedvencével (D.T.) volt teli a sajtó. A kollegina valamiért megvárta Frick Lászlót, aki addigra alapost be volt majszolva (mint kb. 25 esztendeje mindig). A lány kérdezett (mindegy is volt már, mit), Laci „válaszolt”:
– A rohamrendőr-verés a következő módon történik: az ember észleli a rohamrendőröket. Akkor naaagy levegőt vesz, majd bepucsííít. Aztán ötöt-hatot leterít közülük, mint nagymama a szőnyeget.
Éva és én néztük a Híradót. Röhögtünk. Kicsit tán még féltünk is. (Nagy idők voltak az eljövendők…)
034 Ereklye
Éva vitrinjében söralátétre celluxszal aplikált kicsiny beton: a BERLINI FAL körömnyi darabja. Frick Laci hozta nekünk, ajánlással: „S.É. Tanárnőnek, Julcsa kisasszonynak és Franci barátomnak.” Vannak persze családi ezüstök, porcelánok is, de ennél becsesebb semmi sincsen.
035 Berlin ’89
Sz. A. fotós meséli R.K.-nak:
– Hárman ülünk a szállodában. Háromszáz méterre bontják a falat. Mi meg tudományosan vedelünk. Egyszer csak Frick Laci megszólal:
– Nnna, jól nézünk ki, bazmeg: itten ül egy vak fényképész, egy dadogós rádióriporter, én meg mingyá’ berúgok.
FOTÓ: Old Radios
