Én nem vagyok egy Krőzus, de amit én mondok, az biztos rizikó. – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből
026 Szeszment
Egy kemény nap után majd’ egyszerre érkeztek a presszóhoz a főszerkesztő és a gyakornok. – Egy jaffát kérek – sóhajtotta a főszerkesztő a kasszánál.
– Egy jaffát – sóhajtotta a gyakornok. A presszóslány mindkétszer csodálkozott. Külön pultnál itták a jaffájukat a főszerkesztő, meg a gyakornok. Mondhatni, gyűlölték egymást.
027 Baki
Jó nagy gyűlés, élőben közvetítve a televízióban. Tiltakozás a chilei borzalmak – valóban – ellen. A majdnem főelvtárs valamit melléolvas: Pinochet elvtársat mond. A főszerkesztői szobában hidegebb lesz, mint az Andok legmagasabb csúcsán. Aztán menten olyan meleg, akár Equádorban. „Ekkora barmot!” – gondolja magában mindenki. Persze csönd van. Hosszú. Az irodában.
A szónok a képernyőn zavartalan olvas tovább. „Most oldódott föl a hangulat.” – mondja végre a helyettes. Ebben bólogatva, hallgatólag megegyeznek.
028 Ókori
Új főnököt iktatnak be a transzmisszióhoz (SzOT) tartozó lapok élére. A teremben vagy harminc bölcsész diplomás. A maguk módján egész jól olvasnak-írnak. Már mindent tudnak az új főelvtárs érdemeiről, amikor Ő is megnyilatkozik:
– Elvtársak! Nem vagyok a szavak embere. Hát nagy elődömhöz, Médisz Rexhez képest csak azt szeretném mondani… – ekkortól teljesen mindegy, hogy mit.
029 Nyelvújítás
Néphadsereg. ’75. Pol. okt. Unjuk, pofázunk. Ekkor Buzernyács sorőrmester fölpattan. (Azt terjeszti magáról, hogy nyomdász. Kizárt. Nyomdász ekkora barom nem lehet.) Szóval fölpattan:
– Oké a cirok, szünetben is ez lesz a konpozicijó!
Immár harmincöt éve nem tudjuk megfejteni, mire is … „gondolhatott”.
030 Mixtura
Nagybátyám gyűjtése, tán 1957-ből. Frissen avatott orvosok a Néphadseregben. Félek, a tiszt is frissen avatott (afféle kapa-kasza kerülő, aki a Kádár esküt megtagadottak helyébe rukkolt be.) Szóval tudja, hogy csupa doktorokhoz beszél, hát összekapja magát:
– Elvtársak! Én nem vagyok egy Krőzus, de amit én mondok, az biztos rizikó.
FOTÓ: Robodesign