Landau most nem az állatok prémje miatti leölés ellen tiltakozik, hanem a gyümölcsszedés brutalitása ellen, sokkolja a nézőt a látvány erejével. (Deák Csillag és Kölüs Lajos kettős kritikája Sigalit Landau MOZGÁSTÉR című kiállításáról)
Deák Csillag: Spirálba rejtett erő
One man’s floor is another man’s feelings, adta egyik korábbi műve címeként (Velencei Biennálé, 2011) Sigalit Landau Paul Simon egyik dalát parafrazálva: One man’s ceiling is another man’s floor. Most Landau Mozgástér című kiállítását nézem a Mélycsarnokban, a Műcsarnok rendhagyó helyén. Mozgás a felszínen, adhatnám írásom alcímének ezt a mondatot. Földfelszín, tengerszín, domborzatok, vízrajzok, az embert kiszolgáló tájak, amiket hol becsülünk, hol meg nem. És gépek. Ember alkotta gépek. Segíteni hivatottak munkánkat. Erőszakosak, és ezt mi tápláltuk beléjük. Megélhetése érdekében sok mindent megtesz az ember és az nem róható fel neki, hogy ennek érdekében kitalál, feltalál valamit. Mondjuk a fát rázó gépet (Négyen léptek a ligetbe, 2012, HD-videó).
Landau most nem az állatok prémje miatti leölés ellen tiltakozik, hanem a gyümölcsszedés brutalitása ellen, sokkolja a nézőt a látvány erejével. Szemmel tapasztaljuk meg azt, mi történik az olajbogyók szedésénél. Ott vagyunk a helyszínen, olyan földön, amely valamilyen értelemben szent föld is, Izraelben. A virágzó fák termőre fordultak, termékenyek, és ebben a termékenységükben alázzák meg őket, tárggyá lesznek, az embertől elidegenedett természetté. Nincs már közünk hozzá, nem járunk az olajfák között, nem kézzel szedjük termését, hogy levelét, ágát ne sértsük. A verseny kíméletlen, az ár a döntő, minél kevesebb élőmunkával történjen a szedés, mert akkor olcsóbban lehet eladni a termést, vagy a belőle készült terméket. A világ és a természet is számsorrá változik, kiölve belőle minden életet, miközben az élet további folytatásáért történik a termés beszedése. Az olajbogyók a földre, egy könnyen összeszedhető hálóra kerülnek, a munkások nem elégszenek meg a gép iszonytató rázó erejével sem, még rátesznek sok-sok botütéssel. A földön olajbogyószőnyeg több színű bogyót mutat, az éretlenek is ott hevernek. Azt is feldolgozzák, nincs idő várni. Érlelni. Nem özönvíz, hanem porfelhő marad utánuk és csönd, míg újra nem kezdődik az egész. A természet körforgása megállíthatatlan. Kérdés, hogy meddig.
A kerék feltalálása forradalmi tett volt. Landau is a kerek formák híve, erre építi műveit. A kézi munka dicséretes, de ott van a mosás, a mosogatás, a szárítás, ami már gépi erővel, energiával történik, utalva arra, hogy a világ változik és mégis örök, forog és körkörösen forog, legyen az mosógép, spirál és galaxis. A spirálban ott van a rejtett erő. Bennük az energiák, a potenciális energiák. Landau az ellenenergiát is megjeleníti, elég csak a fák lombozatára gondolni, miként is mozognak, hatnak vissza a gépre és az emberre. Védtelenek, miként maga az ember is, csak ő azt hiszi, azt hisszük, az ember uralja a természetet, és képes legyőzni. A volt Szovjetunióban születtek olyan tervek, hogy a folyókat visszafele kell fordítani, eredeti folyásirányukkal szemben. Őrült ötlet volt, a természet leigázása tárgyában. A művész ellenpontként hozza be a dinnyeszedés tradicionális módját (Munkacím FN, 2010), a múltat, a régit, az eredetet. Benne a ritmust, a hangot, a beszédet, ami egy csapatmunkában elkerülhetetlen. Össze kell hangolniuk magukat, csatárláncban fejlődve, keresve-kutatva a dinnye után, és tenyérből tenyérbe juttatva azt. Harmónia és emberi lépték, ha ott is van a gép, a traktor, de nem okoz embertelen pusztítást.
A maszkulin világ is jelen van az installációkban, a gépek tervezése többnyire férfi munka, az ötlet, az innováció is az, a kieszelés és annak végrehajtása is. A költség-haszonelmélet nem lehet emberi szívre alapozott, könyörtelensége nem alapulhat emberi mértéken, mert akkor önmagát számolná fel. Ahogy a spirál is teszi, kinyúlik. Elnyúlik, kirugózik, önkéntelenül, várhatóan és emberi módon. A világűr folytonosan tágul, nem tudjuk, meddig, mikor jön a nagy reccs, és omlik össze minden. Hogy milyen messze vagyunk ettől, senki sem tudja, mert világunk sorsa nem a földön dől el. Az emberi élet sorsa igen, ebbe még beleszólhatunk, milyen legyen, amíg lehet ember a földön. A mosógép végtelenített videója (Ablak) Ágnes asszony aranyjánosi dilemmáját hozza be. Tisztára mosható-e a múlt szennye.
A feszített, kék víztükrön lassan kicsavarodó görögdinnyékből összefűzött spirál a természettel való összetartozásunkat jelképezi. DeadSee, 2005, videó címével is utal a Holt tengerre, de nem kell a halálra gondolnunk. Itt az összefűzött dinnyéket, látszólag nem oda illő kapocsként, a művésznő meztelen teste tartja egybe. Talán ő az a bizonyos hiányzó láncszem, lebeg, ez nem is lehet nehéz, a tenger magas sótartalma fenntartja felszínén a testeket, itt nincs örvény. A spirál nem magába csavarodik, hanem kinyílik. Mindenütt füzérek, kerekek, körforgás. a hulahopp karikát három férfi forgatja (Three Men Hula, 1999, video), összekötött testtel, végtelen tánc, Sziszüphosznak nem is kell hegyet másznia. A művek egymásra hatnak, kiegészítik egymást, megkomponáltak, konceptek is. Vissza az eredethez, állítja Landau, emberi lépték hassa át mindennapjainkat, és ne váljunk a gépi világ alkatrészévé, ne váljunk mi is géppé, sem gépiessé. Hogy Jézus mit mondana, látva olajfáinak sorsát, nem tudom. Landau tiltakozik, nem tehet mást, mi is felelősek vagyunk, ha valami megsemmisül, kipusztul, elpusztul.
Igazi csavar, hogy a zöld szín ellentétes értelmet kap az olajbogyók begyűjtésénél. A por lesz olyanná, ami az embert is elnyeli, teremtett világával együtt. Hamuvá, porrá leszünk, és porunkat egy mosógép sem tudja kimosni, örökké mosásban leszünk.
Kölüs Lajos:Szívverés
Sigalit Landau művei a földhöz, és a tengeren át az égbe vezetik a nézőt. Amit elénk tár, egyszerre brutális és emberi álomból eredő. Mit teszünk a természettel és honnan eredünk, hol van életünk forrása, kérdezi installációival a méltán híres művésznő, aki a X. kasseli dOCUMENTA-n és két alkalommal a Velencei Biennálén is képviselte Izraelt.
Az emberi létezés módját járja körbe, legyen szó dinnye- vagy olajbogyószedésről. Mindkettő esetében az emberi kéz a meghatározó, a dinnyét kézzel szedik fel, és csatárláncban kerül a traktorra (Munkacím FN, 2010), az olajbogyót leverik a fáról, akár a diót. Verik a lombot, hulljon az érett a termés, vele hull levél, kisebb ág is (Négyen léptek a ligetbe, 2012, HD-videó). A technika fejlődése az emberi munkát váltja ki, gép rángatja az olajbogyót termő fákat, hogy minden hull, gyorsan és bőségesen. Az idő lesz kevesebb, amit a betakarításra kell fordítani. Hogy mégis arcukat a portól, homoktól védő alakok is ott vannak, verik az ágakat, zúzzák, törik, tépik, az nem nevetséges. Régen is így tették. Az olajbogyószedés brutalitását ellensúlyozza a dinnyeszedés lassú menete, nincs tönkretétel, csak lépés van, hajlongás, keresés, megtalálás.
Landau tengeren úszó és kibomló dinnyespirálja (DeadSee, 2005, videó) elvezet bennünket a világ legnagyobb csillagászati könyvéhez, a Nazca hátsághoz, az ott lévő figurákhoz. Az egyik állatfigura farka spirálban végződik, ezzel a galaxisokra és a világegyetemre utalhattak a készítők. A csigavonal móló (The Spiral Jetty) a XX. század második felének egyik meghatározó műalkotása volt Amerikában. A móló spirálja kb. 450 méter hosszú és 4,5 méter széles, a Nagy-Sóstóban található Utah államban, Robert Smithson csigavonalú hullámtörőjeként, alkotásaként vált híressé. Landau Deadsee című alkotása így utal mind a Nazca-vonalakra, mind Smithson művére.
Landau installációjában is megjelenik a nem tudás és a végtelen világegyetemre való utalás. A dinnye-spirál úgy szünteti meg magát, hogy nem látható az ok, a vég. Kiúszik a képből, és keletkezését sem látjuk, vagyis egy olyan körben, spirálban vagyunk, amelynek nincs kezdete és nincs vége. A tenger a befogadó, a szülőhely is, ennyiben van értelme a meztelen női alaknak, és a kimart, kivájt pirosbélű dinnyék az áldozati voltra is utalnak. Anatómiailag a női alakban nincs semmi különleges, színében ellenpontot képez a dinnyék érettségével és zöldjével, a női mell fehérsége utal az eltakarásra, a védettségre, a védtelenségre, a tisztaságra, a szabályosságra. A világ semmit sem változik, jelzi a dinnye-spirálja, a dinnyeszedése is. A világban hagyottságunkat emeli ki, a törvények egyszerre emberiek és embertelenek. Körforgás van, jövünk valahonnan és eltűnünk valahol, észrevétlenül, nyomot sem hagyva. Nincs válasz arra a kérdésre, meddig létezik az emberi faj. Naponta szűnik meg egy madár- vagy állatfaj. Az olajfák újranőnek. A dinnye is teremni fog, mert szeretjük és élvezzük az ízét. Landau műve egyszerre performance, installáció, objekt és film, a hangeffekteket is idesoroljuk. A némafilm áhítatát megtöri a mosógép (Ablak) zaja, kimoshatatlan a szenny, leverhetetlen az olajbogyó, felszedhetetlen a dinnye, és kimeríthetetlen a tenger. Íllúziók és tévhitek. Az emberi létezés környezete változik, de az ember érzése, lábnyoma nem.
Jézust az Olajfák hegyén fogták el. Négyen léptek a ligetbe, 2012, HD-videó a természet elárulásáról is szól. Mi marad fenn utánunk, kérdezhetjük Landauval? Mi lesz a természettel? Nincs steril világ, az ember erodálja a természetet, a fákat, a tengert. Az emberi alak mindvégig jelen van Landau munkáiban, igaz, van olyan képkocka, ahol már nincs ott, kihull, kimegy, kifakul a képből. A természet legyőzhetetlen lenne, megvan az ember nélkül is? Minden bizonnyal. Csak olyan nehéz tudomásul venni, hogy ez igaz lehet, miközben a látogató is kimegy, kifakul a kiállító teremből, és amit magával visz, egyszerre brutális és egyszerre szerethető is. Mozgásteret keres magának, gondolatainak, és valahogy nem kíván hulahoppozni.
Sigalit Landau MOZGÁSTÉR című kiállításaKönyvek fotóművészetről 
2013. március 14 – 2013. június 02.
Műcsarnok, Mélycsarnok
H-1146 Budapest, Dózsa György út 37.
