“…bár fénykoromban még szerettem a napot.” (Bakos András verse, Farkas Judit Zsuzsanna fotója)
Víz folyt a napernyők nyelében,
fönt kiömlött a vászonra, lecsurgott
a zsinórrojtokon. Messziről nézve:
ragyogó gombák a sivatagban.
Ezek alatt lehetett hűsölni, pihenni,
bár fénykoromban még szerettem
a napot. Volt az olaj lágy hangja és
ezé a vízé. Az lotyogott, emez inkább
suttogott, egészen emberi hangon.
Az emírség szállodái modern
múzeumok. Szobáikban irdatlan
tükrök, nem láttunk illesztést sehol,
pedig ilyen nagy üvegtáblák nem
férnek be ajtón, ablakon. A foncsort
és az üveget folyékony állapotban
hordhatták föl a falra, így képzeltük.
Egy hallban jegenyefa nőtt, okker
madarak fészkeltek rajta. Alig
kapott fényt, mégsem volt sárga
vagy száraz levele. Sok minden
létezett, élt ésszerű magyarázat
nélkül. Nyilván ezért is arrafelé,
a Közel-Keleten játszódik a Biblia.
Esténként mentünk egyik bárból
a másikba, mindig oda, ahol boldog
órát tartottak; olyankor fél áron
lehetett inni. Ha lejárt az idő, a csapos
megrázta nekünk a kolompot. Sohase
rúgtunk be, válogatott társaság volt ez,
csupa mérnökember. Amikor kiderült,
hogy nem akarok tovább maradni,
behívattak, egy órán át győzködtek
a zöld palotában. Nem értettem,
honnan veszik, hogy jobb lennék
a többieknél. Mivel olyan sűrűn
ismételték a nevemet, arra kellett
gondolni, hogy leginkább ez
tetszett meg nekik, az Aladár.
Egyszer valaki megköszöni nekem,
hogy hazajöttem: ezt sokáig vártam.
Amikor építkeztünk, jó lett volna
világítóablakot vágni a szomszéd
portája felé, de nem lehetett. Garázst
sem építhettem a nagykapuval
szemben, mert akkor nem férnének
el a tűzoltók. Mások nem kérvényeztek,
csak építettek. Ez még nem annyira
bosszantó, el lehet viselni, de most
a másik szomszéd kolbászt kezdett
gyártani, bükkfaforgáccsal tüzel
a füstölőben éjjel. Azt hitte, én
jelentettem föl. Ha kinn vagyunk
az udvaron, ideáll a drótkerítéshez,
és suttogva gyaláz minket, hogy ne
hallja más. Néha én is válaszolok,
akkor bedühödik és ordít. Ez szabályos
háború. Azt gondoltam, ráhívom
a tűzoltókat, vagy szólok magának,
hátha sikerül intézni valamit. Már
mindegy, szellőztetünk, vagy sem,
a füstszag mindenképp bejut.
Folyton érezzük a kabátokon, függönyön.
A mosás itt nem segít, semmit.
Első közlés: MOZGÓ VILÁG, 2012/11
Fotó: Farkas Judit Zsuzsanna: Feltámadnak (Árnyékvilág dosszié)
