Egy állatfaj képes kicselezni a halált, amikor már öregedni kezdene, szó szerint visszafiatalodik. Ez egy olyan hidraállatfaj, amely élete során különböző lényekké alakul. Kezdetben polip, majd pedig medúza. De nem csak előrefelé tud fejlődni, hanem visszafelé is. Akkor is képes visszafejlődni, ha már nemileg elkülönült, egészen szexuális éretlen állapotáig.
A szerencsés (?) lény nem más, mint a Turritopsis nutricula névre hallgató hidraállat. Kedvesebb megfogalmazásban egy kicsi medúza. A mindentudó Wikipedia szerint „a faj az egyetlen eddig leírt állat, amely képes visszafejlődni egy szexuálisan éretlen, telepes állapotig, miután már saját kolóniájáról leválva, egyéni stádiumában teljesen kifejlődött.” Szóval, halhatatlan.
Mire jó mindez? Hogy elméletileg addig pörgeti vissza az életét, ameddig akarja. Ahányszor akarja. Mintha úgy döntenénk, hogy holnap reggel inkább oviba mennénk munka helyett, aztán pár évtized múlva megint. Érthető okokból ránézésre nehéz elválasztani a faj egyedeit korcsoportok szerint, ezért vizsgálatuk is nehézkes. Nagyon apró lények, harang formájú testük felnőttként is mindössze 4,5 mm átmérőjű. Halhatatlanságuk azonban sokszor csak elméleti, mert betegek lehetnek, és szeretik őket a ragadozók. Keveseknek adatik meg a második polipkor lehetősége. A biológiai halhatatlanságról bővebben és (kicsit) tudományosabban itt.
