Azért ennyire élhetetlen ez a világ, mert túl sokan vagyunk – Illényi Mária riportja a Michel Houellebecq-kel, a XX Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével készített interjúról.
Az ember lánya felkészül, ha riportra indul, főleg, ha a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével találkozik. Én is így tettem; és egyre növekvő kíváncsisággal vártam a beszélgetés napját, hogy fény derüljön rá, vajon Houellebecq tényleg egy provokatív botrányhős? Vagy ne’ adj Isten részegen ül majd az interjún, és beleásít a kérdésbe…? Ezt latolgattam akkor is, amikor megérkeztem az interjú helyszínéül megadott For Seasons Hotelbe. Ott előttem még vártak pár újságtól, mert mint kiderült, a délelőtti interjúk el is maradtak. Várakozás közben sikerült megismerkednem Tótfalusi Ágnessel, Michel Houellebecq fordítójával. Elmesélte, hogy 2000-ben találkozott először Houellebecq- szöveggel, egész pontosan Az elemi részecskék című könyvével. Mivel nagyon szikár nyelven ír Houellebecq, nagy kihívást jelentett a fordításban is megőrizni ezt a letisztultságot. Tótfalusi jól ismeri a szerző számos művét. Őszintén érdekelt, melyiket tartja a legjobb könyvének. Szubjektív véleménye szerint az Elemi részecskék a legerősebb regénye, a legkiforrottabb A Térkép és a táj. Az Egy sziget lehetősége viszonylag formátlanabb regény, ellenben nagyon érdekes. Beszélgetésünk ezen a pontján érkezett meg a riportját éppen befejező kolléga, aki szintén megerősítette hogy az első két helyen felsorolt könyv nála is a befutó, és hogy Houellebecq személyesen sem valami bőbeszédű.
Befutott az utolsó előtti riporter is. Közben eszembe jutott, hogy jobban teszem, ha mellőzöm a kifejtős kérdéseket, mivel a hallottak és látottak alapján úgy tűnt, ez „szikár” interjú lesz.
Röpke tíz perc múlva nyílt az ajtó, Michel Houellebecq fáradtan beinvitált.
Az életművében szereplő könyveit, és a Könyvfesztivál alkalmából megjelenő Lanzarote-t olvasva különböző hívószavak kapcsolódtak bennem Önhöz. Arra kérném, hogy minden szó után mondja ki rögtön azt, ami épp eszébe jut róla:
Utazás.
Erről most Jack Kerouac Úton című regénye jut eszembe, aki arról beszél, hogyan tért meg a katolicizmushoz.
Magány.
Hmm. Ez kétértelmű. Szükséges a regényíráshoz, de néha gyötrelmes.
Sziget.
A sziget számomra egy pillanatnyi megállás. Sziget az időben.
Depresszió.
Erről már sokat beszéltem. Ez a modern világ betegsége.
Klónozás.
Nem értem, miért sokkolja ez a lehetőség az embereket.
Szex.
Csak a jól működő szex érdekel.
Vallás.
Jó megoldás sok mindenre.
Egy Houellebecq-idézettel folytattuk: „És amikor már nincs mit remélni az élettől, legalább félni van mitől.” Ön mitől fél a legjobban?
A testi és a lelki szenvedéstől.
Azt is írja, hogy nincs olyan társadalmi pozíció vagy kapcsolat, amelyet megnyugtatónak lehetne tekinteni. Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet. Ön szerint mi ennek a legfőbb oka?
Azért ennyire élhetetlen ez a világ, mert túl sokan vagyunk.
Ön számos helyen élt már a világon, hol érzi magát igazán otthon?
Sehol.
Mit gondol arról, hogy Önt provokatív botrányhősként tartják számon?
Nem tartom magam provokatívnak, általában inkább engem szoktak provokálni. Vajon miért?
