Oldd le sebbenzinnel a karszalagot, igyál vodkát paradicsomból, majd ébredj a világzenei előtt és öltözz át a Déli wc-jében. A történet summázását most nem a spoiler-veszély miatt engedjük el. A Free Entry nem egyszer ránk ijesztett. Sorra vesszük, hol aggódtunk – és elismerjük, hogy nem lett igazunk…
Pénteken a Corvintető Budapest Rooftop Cinema szervezésében a stáb- és szakmai bemutatón jártunk. Tetőterasz-mozi, hatalmas projektor és jó hangminőség. A popcorn meg a ház ajándéka.
Aggodalmainkra rátérve. Például végig félő volt, hogy a film beleesik a hibába és egy ponton majd nagyon el akarja dönteni, mi is legyen belőle. A téma a vodkából felszínre bukó „Ki a szebbik?- komplexusok csatája? Egy kamaszbarátság mélységei-magasságai? Ez utóbbi filmes szempontból nem sok jóval kecsegtetne. Vagy fókuszban a fesztivál-birodalom és a két szereplő inkább csak apropó. Széles vásznon a többezres tömeg tombolása, a kamera fel-alá pördül a Party Aréna fényorgiájában. Színkavalkád, őrült öltözetek és még őrültebb bulizók. Sziget-impressziók hetven percben. Ha a kettő közül bármerre kibillen a film, vállalni kell a következményeket. Hú, de nem így lett.
Megvolt az eltársadalomkritikázzuk veszélye is. Ez nem nehéz, ha a plot szerint két „harminc” grammal dealerkedő naiv szűz belóg a Szigetre. Jöhet ide az egyedülálló apukától szülői felelőtlenség, a fesztivál részéről meg a pocsék közbiztonság. Alkohol, drog, nemi erőszak. Ne adj isten a lecsúszás felé kacsingató végkifejlet. Szerencsére a készítőknek nem állt szándékukban, hogy bármire is felnyissák a társadalom szemét. Semmi küldetés tudat. Pedig a sztoriban ott lebegett a lehetőség. Végül még a drogtémából is csak egy kivörösödött-kikerekedett szemekkel rajzfilmet bambuló, ártatlan dealerre futotta. Aki ugyan flörtölni nem tud, de legalább egy délután alatt lenyom egy évadnyi rajzfilmet – bájos.
A végén, amikor a két lány elveszítette egymást azért komolyan izgultunk. Már ami a film sorsát illeti. Megvolt az esély, hogy a süti utáni Sziget-forgatagban borul minden. Na most az egyiküket elviszi a Duna. Akkor jön a másik, aki gitárral és gurulós bőrönddel a kézben, hajnalban a sátrak közt botorkál. Keresi a barátnőjét, de nem találja és bámm, itt a katarzis. Amiről pedig már azt hittük, hogy elkerülhető. Megint csak: nem lett igazunk.
Nem arról van szó, hogy Kerékgyártó Yvonne filmjéből hiányzott volna a valóság. Nem habos tinifilmet láttunk – éppen ezért ütött is a megzenésített Piroska és a farkas felbukkanása. Annyi volt a valóság-adag, amennyi tényleg beleférhet egy Sziget-napba. Itt meg kell jegyezni, hogy készítők egy nap történetét három éven át forgatták. Mi ennek a vásznon semmi nyomát nem leltük – pedig hetven percben a tizenéves színészekből is huszonévesek lettek. A díjat nyert Free Entryvel kapcsolatban persze felmerülhet még a kérdés: mennyi a sikerből az élő Sziget, a statisztaként funkcionáló fesztiválozók érdeme? El kell ismernünk, hogy a film elején ezt még mi is firtatgattuk. De egyúttal azt is, hogy a zárlatot követően viszont már úgy gondoljuk: nem is érdekel. A filmet szeptembertől játsszák a mozikban.
