Nagyjából ez a címe annak a meglepő fényképnek, amely a Néprajzi Múzeum legfrissebb tárlatát nyitja. Schwarz Tibinek hívták a kisfiút, és…
– Grozdits Hahó írása.
…egy Véménd nevű baranyai faluban élt nagyjából egy évszázaddal ezelőtt, németekkel, magyarokkal, szerbekkel, cigányokkal és gazdálkodóknál dolgozó orosz hadifoglyokkal egy közösségben. Schwarz Tibi (képe) sok más falubelijével együtt azért juthatott el most Budapestre, mert a falu tanítója, Hernai Béla (1884-1964) megörökítette őket 1916 és 1920 között, 9×12 centiméteres üvegnegatívon (és ezek a negatívok megmaradtak, a Pécsi Janus Pannonius Múzeumba kerültek, s volt, akinek nem csak dolga, hogy vegye a fáradtságot…)
Olyan világról tudósítanak ezek a – szándékuk szerint sem művészi, sem dokumentációs célokat nem szolgáló – fotográfiák, amely a képek elkészültekor, s az azt követő két-három évtizedben visszavonhatatlanul eltűnt-megszűnt, s az emlékezet rostáján is csak annyi maradt fenn, mint bármely más falu esetében. Szinte semmi.
Nem hinném, hogy Béla bá’ – mármint Hernai tanító úr – sokat törődött volna az utókorral, amikor – zömében családi megrendelésre, például a fronton lévő családfők informálása céljából – csattogtatta „csöppet-sem-digitális” fényképezőgépét. Mégis, (tessék figyelni, jönnek a nagy szavak!) valami olyasmit tett a múlt megőrzése érdekében, ami egyszeri, megismételhetetlen, és – a lokális történelem fontosságát nem túlbecsülve is – felbecsülhetetlenül fontos. Ráadásul Béla bá’ nem csak egy kupac beazonosíthatatlan képet hagyott maga után, de jegyzeteket is, melyekből legalább részben kibontható a történelem. A katonának öltöztetett Schmidt Bálint nevű kisfiúról például megtudhatjuk, hogy katonaként esett el a második világháborúban. Ahogy a többi kép nevesített szereplőjének sorsa sem lehet titok. A falu szerbjeinek zöme a szerb megszállást követően délebbre, „haza” vándorolt, a szerb iskola 1929-ben megszűnt, templomuk a II. világháború után magtárként szolgált, míg le nem bontották. A cigányokról eleve azért készültek csoportképek, hogy a kivándorláshoz szükséges útipasszust elkészíthessék. A magyarok és a németek közül sokak osztoztak Schmidt Bálint sorsában. A németek közül sokakat ’44 decemberében az oroszok hajtottak el, a többiek a kitelepítés megtapasztalása által lettek más ország polgáraivá. A zsidókkal a munkaszolgálat, és a buchenwaldi tábor végzett…
Hány falu van, ahonnan nyom és emlék nélkül tűntek el az emberek?
Hány falu, ahol ismerik a múlt történeteit?
És vajon hány olyan falu van, ahol nem csak neve, de arca is van a száz évvel ezelőtt élt „multietnikus közösség” tagjainak?
Véménd 1916-1920 – egy falusi tanító fotográfiái
NÉPRAJZI MÚZEUM, 2013. március 22. – szeptember 8.
Fölső kép: “Orosz hadifoglyok Véménden, német polgároknak kiadva szolgálnak”
Második kép: Gyász Józsefné kisfiával
További képek: Schmidt és Martini Szebényből, Német koszorús kislány, Német család,Szerb legény két lánnyal, Kisfiú kisleánnyal kézen fogva
