„a kertben a fákról lassan hullottak a / levelek ősz volt de még kellemes meleg és / én arra gondoltam hogy milyen magányos / lehet esteban szerinted mit csinál majd / ha egyszer már nem lesznek tengerek?” – Jancsó Zoltán verseia Költészet napjára.
ENERGIA
Hej esteban egyszer a kocsmában
egy részeg azt mondta nekem hogy
felhúzott egy órarugót és egy tál
sósavba dobta aztán addig várt amíg
a rugó fel nem oldódott egészen
ott ültünk a pultnál kint már esteledett
a tenger felől jött egy hűvös szél és
én már mentem volna haza de ő
megfogta a karomat és azt mondta
ha fizetek egy italt elárulja hogy
hová tűnik ilyenkor az energia.
MEDÚZA
Hej esteban egyszer olvastam hogy
valahol az óceánban él egy medúza
az egyetlen halhatatlan lény a földön
csak lebeg egész nap és fluoreszkál hogy
a többiek már messziről észrevegyék
aztán feltámadt a szél és ahogy ültem ott
a kertben a fákról lassan hullottak a
levelek ősz volt de még kellemes meleg és
én arra gondoltam hogy milyen magányos
lehet esteban szerinted mit csinál majd
ha egyszer már nem lesznek tengerek?
KÖVEK
Hej esteban egyszer sokáig figyeltem valakit
a tengerparton köveket rakott egymásra amig
össze nem dölt az építmény olyan mozdulatai
voltak mint egy gyereknek pedig már idős
férfi volt és annyira magasra építette a tornyokat
hogy az utolsó követ csak lábujjhegyen tudta
rátenni a tetejére aztán a partról elfogytak a
kövek és lassan esteledni kezdett nekem pedig
eszembe jutott hogy megkérdezem hogy miért
nem megy már haza de aztán csak ültünk ott a
homokban ketten amíg egészen hideg nem lett.
