A rendezés másik telitalálata Kurázsi munkaeszközből, élettérből öncéllá változó szekerének megszemélyesítése. Kicsi vagy Kocsi: Nagy Norbert e. h.– A Kurázsi mama és gyerekei a Radnótiban, Harmat György kritikája.
A Brecht-színjátszás paradoxona, hogy akkor jönnek létre a legjobb előadások, ha a rendező, betartva az epikus, elidegenítő, gondolkodtató színház a szerző szabta szabályait, mégiscsak erős érzelmi hatást képes kelteni a közönségben. Zsótér Sándor akkor is a német költő-drámaíró eszményei szerint alkot, ha nem Brechtet rendez. Hát még, ha igen. Mint a Radnóti Színházban a Kurázsi mama és gyerekeit.
Krónika a harmincéves háborúból – mondja a darab alcíme, de már Brecht szándéka is az aktualizálás lehetett (a II. világháború kitörése előtt írta, 1941-ben mutatták be), Zsótér pedig tudvalevőleg nem rendez korhű előadást. A XVII. századra csak a hatalmas vásznakon lelógatott korabeli (kivégzéseket ábrázoló) metszetek utalnak. A Hitler-fej szentképbe foglalása helyénvaló ötlet, a Brezsnyev-temetés videobejátszása már kevésbé, a toborzótiszt szerepében Szűcs Péter Pál (egyébként rendkívül tehetséges és mulattató) Gyurcsány-paródiája pedig végképp szükségtelennek és zavarónak tűnik. Az előadás ugyanis ezek nélkül is eminensen válaszol az esetleges nézői kérdésre: mi közünk a háborúhoz, ha nincs háború?
Zsótér rendezésének egyik legfőbb ereje: Kováts Adél Kurázsija. „Mama”, de a legkevésbé sem „anyó”. Egyszerre anyaoroszlán és szilaj paripa. Gyémántkemény, a kegyetlenségig racionális, szikár-inas, szép combú, életteli nő. (Nem véletlen, hogy Rába Roland tábori lelkésze és Szűcs Péter Pál szakácsa is megkívánja.) Elérhetetlennek, megtörhetetlennek látszik. A csapások azonban belevájnak. Hangtalanul ordít, könny nélkül sír. Nagy alakítás Kováts Adélé (még a korábban ugyancsak Zsótér-rendezte Tennessee Williams-darabban nyújtott remek Blanche-megformálását is felülmúlja).
Kurázsi mamának már csak a puszta élete maradt. Hiszen a háború (olykor a béke is) szétrohasztja az embert. Arany dizőzruhájában, meztelen lábára húzott bakancsában próbálja a nő elhúzni magával az erős fiút, a szekerét. József Attila írta két évvel a Brecht-dráma születése előtt: „Törvényünk háborús még / s szebbek az arany karikák.”
Fotó: Dömölky Dániel
1. Petrik Andrea, Kováts Adél, Nagy Norbert, Rétfalvi Tamás, Formán Bálint
2. Nagy Norbert, Petrik Andrea
3. Kováts Adél, Nagy Norbert