Bozsik Yvett a legjobb rendezés díját nyerte el a március 22. és 24. között zajló XVIII. Magyar Drámaíró Versenyenen. Kiss Judit Ágnes alig tíz óra alatt megírt Donorszívek, avagy ilyen ez a popszakma című drámáját – Bozsik és csapata a kézhezvételtől számítva kevesebb mint másfél nap alatt készre hozta. – Kémeri Attila interjúja Bozsik Yvett-tel.
Meredek vállalkozásnak tűnik órák alatt, máról holnapra drámát rendezni. Miért mondtál igent erre a felkérésre?
– Egyrészt vonzanak a kihívások, ezen kívül nekem komoly kötődésem van Békéscsabához, az anyukám itt élt, nyaranta jöttem hozzá, ezért is vállaltam el. A másik meg, hogy ilyent még nem csináltam, tehát ez így egy komoly kihívás volt. A színészek egy része is ismeretlen volt számomra, nem dolgoztam még velük. Nagy kérdés volt számomra, hogyan tudok jó hangulatot teremteni? A rendezőnek az egyik legfontosabb feladata, hogy jó hangulatot teremtsen, mert ez megkönnyíti a közös munkát.
Tanulságos volt a szokatlan munkamódszer?
– Állandóan tanul az ember. A koreografálással is úgy vagyok még mindig – hiába csináltam már vagy ötvenet – amikor elkezdek egy újat, akkor az elején nem tudom, hogyan kell csinálni, hogyan fogom csinálni. A rutin persze segít abban is, hogy miképpen lehet ilyen kevés idő alatt megnyerni az alkotótársak bizalmát. Mert ez a műfaj, ez elsősorban a kommunikációról szól, s ebből a szempontból jó gyakorlat egy ilyen kiélezett helyzet.
Voltak benned előzetes drukk, vagy nem tartottad fontosnak, hogy melyik író szövege kerül hozzád, melyik alkotó húz ki téged a kalapból?
– Háy Jánossal már dolgoztam együtt, használtam már a verseit darabban, és őt személyesen is ismertem. A másik két szerzőt nem, ezért volt bennem egy olyan, hogy vele talán könnyebb lenne. De végül örültem, hogy női íróval kerültem össze. Nyilván a női világot én is érzem, megérzem azt az erotikát, a nőiséget, ami az ő műveiben benne van.
Hogy érezted magad ezen a hét végén Békéscsabán?
– Nagyon jól, mert hihetetlen jó színész csapatot kaptam. Óriási előny volt, hogy az egyik színésznek van egy zenekara, és ő hozta az egész zenekart, ez komoly előny volt. Voltak táncosok is, hihetetlen, mi mindent tudtunk használni, az egész jól működött. A háttér, a háttérszemélyzet is nagyon kedves és nyitott volt, és ez sokat elárul: elmondja, hogy milyen az a hely.
Fotó: Sz. Kovács Viktória / Jókai Színház
