A nyúlzugi telek éjfél után már szűk a motoros fiúknak. Vándor felveti az éji túra ötletét. Irány a gát, a távoli tanyavilág.
– Így nem lehet horgászni, ennek semmi értelme. Kárnak is erőltetjük. Be se kellett volna dobni, na, jó, Cuki berántása miatt megérte egyébként, de én mára befejeztem. Basszák meg a hülye törpék, ezek mindenre rámennek, elég volt a szopatós kapásokból. – Shado kitekeri a botját, majd elfekteti a parton.
– Megmondtam, ugye, hogy „úgyse fogtok semmit, úgyse fogtok semmit.” – Ákos még egy táncot is lejt mondókájához.
Cuki morgolódik, újra megpróbálja kibogozni a zsinórját, de ismételten elhajítja a botját. Már ő is nevet.
– Vándohr, fogadjunk, hogy a te ötleted volt, kapd be.
– Nem, Cukker, ez egy brutális pontykapás volt, csak te egy pancser vagy, elbasztad. – válaszolja röhögve Vándor, majd előáll az est ötletével.
– Marhák! Menjünk egy kört a környéken. Veressünk egyet. Ki jön gépezni? Felmegyünk a gátig, vagy az élőig, mit szóltok?
– Nem, Vándor, szerintem menjetek inkább a Dunáig, vagy a Balatonig. Vagy menjetek a picsába. Miért kell elcsalni a társaság hülyébbik, motoros felét? Ne legyél már paraszt, maradjatok a seggeteken, együtt a csapat. Ákos, te meg ne herdáld a benzint feleslegesen, mert mindig rinyálsz, hogy üres a tankod. – áll ki Zola a biciklisek mellett.
– Ákos, maradjatok már, elvileg horgászni jöttünk, nem? – Norbi és Pöró is próbálja marasztalni őket.
– Haladjunk, haladjunk, én már ülök is a motoromra. Jaj de jó lesz nekünk. – Ákos nem hallgat Zoláékra, Vándor meg eleve süket minden ellenvéleményre, egyből összejön a motoros csapat, beröffennek a gépek.
Shado és Joci a Rometekkel hátul pöfögnek, elöl a Simsonosok: Nyúl, Ákos és Vándor. Zeng tőlük a nyúlzugi partszakasz, ahogy elindulnak a gát felé. Vándor persze ordítozik, meg-megáll kapartatni, mert azt minden körülmények között muszáj.
– Mekkora marhák, melyik üvöltözik? Mondjuk ez hülye kérdés volt. Ide hallatszik Vándor dörmögése. Képtelen normál hangerővel beszélni. Ezt mondtam, basszátok meg, hogy nem kell szétverni a társaságot. Mi a jó abban, hogy éjjel, sötétben rázkódva botorkálsz járhatatlan földutakon? Nem is fárasztom magam, elmentem aludni a faházunkba. – búcsúzik mérgesen Zola Turbóéktól.
– Maradjál már, legalább még egy órát, húsz percen belül megunják, itt fogják újra üvöltetni a magnót. Zola, hallod? – kiabál utána Pöró, de Zola csak int egyet, majd sietős léptekkel eltűnik a kanyarban.
– Hogy nem fél egyedül császkálni? Fene tudja, én azért ezen a sötét, göröngyös földúton nem szívesen botorkálnék. – mondja Turbó.
– Zola az ilyen, a múltkor mesélte, hogy egyedül kint aludt a telken, és akkor is elindult egy sétára. Csak néztünk Ákossal, hogy ez megőrült, amikor mesélte nekünk. Azt hittük, hazudik, de nem. Állítólag a szülei is megkérdezték, hogy minden rendben van-e, amikor előállt a magányos nyúlzugi éjszaka ötletével. – teszi hozzá Norbi.
A fiúk egy ideig még erőltetik a horgászatot, egy-egy törpe rángatja a kapásjelzőt, arra jó, hogy épp ne aludjanak el az elcsendesült parton. Közben a motoros művésztelepi blokk eléri a gátat, felhajtanak, majd megállnak.
– Most merre? Balra tudunk menni az élő Körös felé, itt lefelé tovább meg földutak vannak, tanyákkal. Jobbra meg a város, oda csak nem kéne. – Shado szemléli a távoli fényeket.
– Az élő felé szerintem ne. Innen még rohadt messze van. Nemrég jártunk arra, és két nagy kuvasz megkergetett bennünket, még az kell, hogy leszedjenek a motorról. Fasznak se hiányzik, hogy szétharapják a seggünket. Mennyi az idő egyébként? – kérdi Ákos a többiektől.
– Gyerek az idő, reggelig ráérünk. Négy előtt világosodik. Most olyan kettő körül lehet. Akkor irány a tanyák felé, megyek előre. – Vándor berúgja Simsonját, a többiek mögötte, sorban gurulnak le a gátról.
Shado és Joci lemaradnak. Megállnak. Vándorék csapata egy ideig észre sem veszi, hogy a két lassú, Rometes versenyző kilépett a játékból.
– Menjen a fene. Akkora kátyúk lehetnek, hogy fejre állunk. Itt szépen megvárjuk őket, csak erre tudnak visszajönni, hacsak nem mennek át valahogy Mezőtúrra. – mondja somolyogva Joci Shadónak, majd mindketten rágyújtanak.
– Nézd, itt van amúgy a kanális, ez folyik bele a Holt Körösbe, és itt a duda, na, itt érdemes mártogatni. Tuti süllőfogás, gyere, mutatom. – Joci elvezeti Shadót az átfolyóig.
– Mi ez a csobogás? Ezek halak? – Shado meglepetten fülel, közben fürkészi a derengő mélységet.
– Fürdenek odabent, szeretik ezt a helyet. Az oxigén miatt, vagy a fene tudja. Ide még visszajövünk máskor horgászni, ennek van értelme, nem a törpekapásoknak a telketeken. – mondja Joci halkan.
– Nem csak törpeharcsák boldogítanak. Etetni kéne, rendszeresen, és akkor lenne hal. De semmi kedvem naponta kimotorozni. Ősszel az igazi, amikor leengedik a Köröst. Norbival volt, hogy nyolc csukát is begyűjtöttünk a kanyarig. Villantóval. Az nem olyan unalmas, mint a sötétben gubbasztani egy mozdulatlan bot mellett. Adj már még egy cigit, az enyém pont most fogyott el. Szofi? Ez rohadt erős.
– A Gitanes, az erős, ez csak ilyen mezei horgász cigi. – nyújtja oda a gyűrött dobozt Joci Shadónak.
Beszélgetnek, nevetgélnek, körülöttük a nyári éj vigyázza a táj viszonylagos csendjét, jellegzetes moccanásait. Az ég csillagos, tiszta. A földutak szürkén derengenek, a város felől fel-felhangzik egy-egy tompa kutyaugatás, a távoli főút irányából pedig időnként törtető kamionok morajlanak. Egy óra is eltelik, amikor mindketten megpillantanak egy távoli fényt.
– Te is látod? Arra mi van? Mi lehet az? Valami, mintha égne ott messze. Valami lobog. És egyre jobban, egyre nagyobb lángokkal. Bazmeg, ezek felgyújtottak valamit? – Shado próbál rájönni, mi lehet az a fény ott, a távolban.
– Ég valami, tutira. Kurva élet, ezek odapörköltek valaminek. Begyújtottak egy tanyát, vagy mi? Jó lesz, ha elhúzunk, még mielőtt benne leszünk a hírekben. – Joci már indítaná a zöld Rometjét, amikor meghallják a távoli motorhangokat.
Közben kezd pirkadni, de a lángok még mindig vörösre festik az égalját. Vándorék azok, teljes gázzal, porolva repesztenek a földúton. Felhajtanak a gátra, befarolva fékeznek le Jociék mellett.
– Áááá, Summantottatok? – kérdi Ákos Shadóékat.
– Nincs elég benzinünk, vissza is akarunk érni. – válaszolja Joci, majd elneveti magát.
– Faszért nem jöttetek tovább, láttatok volna egy kis tábortüzet. – mondja röhögve Vándor.
– Tábortűz? Az ég ott messze? – tér a lényegre Shado.
Ekkor Vándorék döbbenten visszapillantanak, majd Ákos a fejét fogva, enyhe kárörvendéssel jajveszékel:
– Ajjajaj, nem én voltam, itt se voltam, semmi közöm hozzá, már megyek is szépen tovább.
– Hú, basszátok meg, nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire durva látvány lesz innen. Ez a hülye Vándor begyújtott egy kurva nagy szénakazlat egy tanya mellett. Ezzel a barommal sehova se lehet elmenni, hogy ne műveljen valami őrültséget, hallod, te állat, hozzád beszélek. – kiabálja Nyúl Vándornak, aki látszólag ügyet sem vet a távoli „tűzvészre”.
– Mit vagytok mindig úgy beszarva? Már csak pislákol. – böki oda lazán Vándor, majd rágyújt, utána rárúg egyet a motorjára, és elhajtanak mind, vissza, Shadóék telkére. {jcomments on}
