Könyvcímként, kérdőjelek nélkül riogatja a szóösszetétel a potenciális olvasót. Sajnos nem tudom, ki sugalmazta ezt a címet, így azt sem tudom eldönteni, hogy bűnnek, vagy hibának tekintsem. (Grozdits Hahó kritikája James Martin: Jezsuita spiritualitás című könyvéről)
Nem rugóznék sokáig ezen a kérdésen, de annyi bizonyos, hogy a cím kiötlője közelebb áll a jezsuitákhoz, mint az olvasóközönséget rejtő magyar valósághoz! Az Ursus Libris kiadó szakemberei látványosan nem gondolták végig, hogy kikből áll a célközönség, és kik azok, akik – címe miatt/ellenére – megveszik a Görföl Tibor fordításában megjelent formabontóan kitűnő kötetet.
Lassan ideje lenne szembenézni azzal a ténnyel, hogy ilyen-olyan okok miatt a Magyar „Köztársaság” keresztény (pláne katholikus!) szempontból missziós terület! Az emberek zöme – akinek jó és fontos lehetne ez a könyv – a jezsuitákról nagyon keveset tud, és a tudásnak/vélekedésnek is csak kicsiny szegmense ered a Misszió című 1986-os filmből (rendezte: Roland Joffe; főszereplők: Robert de Niro, Jeremy Irons). A jezsuiták – a többség számára – sajnos még mindig valami gyanús, titokban politikai hatalomra törő, semmitől vissza nem riadó társaságnak tűnnek. A „jezsuitaságról” előszeretettel értekeznek azok, akik – életükben nem láttak jezsuitát – a lila-ködös világméretű összeesküvések mögött valamiért nem a zsidókat és/vagy a szabadkőműveseket sejtik. Szögezzük le, azok, akik még mindig ilyen rothadó gondolatokat dédelgetnek, vagy ilyesmivel csak érintőlegesen – a reflexió esélye nélkül – kapcsolatba kerültek, úgy irtóznak ettől a könyvcímtől, mint „az ördög a szenteltvíztől”.
Azok, akiket el lehet érni a „Jezsuita spiritualitás” könyvcímmel, két táborra oszthatók. A magukat magasan jegyző, szemforgató-képmutató szentfazekak – félek tőle, van ilyen – biztosan „rárepülnek” a kötetre… abban is biztos vagyok, hogy néhány oldal elolvasása után nagyon zavarba jönnek, s óvatosan félreteszik a kötetet. Lehetőleg egy olyan zugba – esetleg más könyvek mögé – ahol diszkréten meg lehet feledkezni erről a sugárzóan őszinte, álszeméremtől mentes és álszentségtörő kiadványról!
Lassan-lassan átvizsgáljuk a teljes lakosságot – s bár a jezsuitáktól ismerethiány miatt ódzkodók között lenne/lehetne (nem lesz) potenciális olvasó –, még mindig nem jutottunk el ahhoz a maroknyi csoporthoz, akinek érdeklődése nem képmutatásból ered, s nyitottak lehetnének erre a hétköznapi életet segítő műre.
Ez a könyv – ezzel a címmel – azokhoz a nyitottan gondolkodó katolikusokhoz tud szólni, akik hallottak már Karl Rahner-ről, Teilhard de Chardin-ről, vagy örömmel telítődtek egy olyan misén, ahol Nemeshegyi Péter prédikációja fakasztotta mosolyra a nyájat. És ez nagyon jó…
…már, ha nem gondolunk arra, hogy ez a könyv – egy kicsit furfangosabb címmel – megszólíthatná a nem-katolikus keresztényeken túl a zsidókat, muzulmánokat, a baha’i vallás követőit, a buddhistákat, a krisnánsokat és (Komolyan mondom!) örömmel szippogathatnának belőle – párbeszédhez alapot teremtő – lelki táplálékot az ateisták is.
James Martin: Jezsuita spiritualitás
Fordította Görföl Tibor
Ursus Libris Könyvkiadó, 2013
416 oldal, 15×22 cm, puhafedeles
A szerző Facebook-oldala:
http://www.facebook.com/FrJamesMartin
