„Állítólag nem kell félni, mert a szesz fertőtlenít.” (Bakos András írása)
Ordít a pörkölő, izzanak a körmök. Most kell odanyúlni, lecsavarni mindről a burkot, hogy rá ne égjen a csontra. Disznólábanként két nagy és két kisebb köröm, az tizenhat összesen, meg kell számolni, nehogy egy is fönnmaradjon.
Először oda kell nyúlni, megcsapkodni.
Mintha a vizet hozó fiatalasszony még nem látott volna ilyet:
– Hülye vagy, Gabi? Összeég a kezed! Hát mivel fogod mög a csöcsömet?
Férje, akivel együtt pörkölünk, megáll egy pillanatra,mert elvileg jogos a kérdés. Tovább csapkod, mertle kell verni az izzó üszköt, hogy rá lehessen fogni, és lecsavarni, egy pillanat alatt. Én is ugyanezt teszem a hátsó lábaknál. Nem süt nagyon, pedig nekem vékonyabb a bőr a kezemen, mint neki. Most megvastagszik, és hólyag lesz ott, ahol egy apró parázsszemre fogtam rá. Kicsit fáj, de nem akadályoz a munkában.
Vannak, akik ebből a körömből pálinkát isznak. Állítólag nem kell félni, mert a szesz fertőtlenít. Ez a szokás a böllérnapoknak köszönhetően terjed.Ezeken a rendezvényeken mindenki mindenből és mindenre iszik, a disznó nagy része elfogy, másnap pedig már senki sem emlékszik, sikerült-e a fűszerezés. Mi viszont nem fesztiválon vagyunk, és több hónapra való ételről gondoskodunk, úgyhogy igyon pálinkát körömből a halál.
Amit lecsavartunk, dobjuk a kutyának.
Miért kézzel fogjuk meg, miért nem kesztyűben?
Égjen rá a bőrünkre a műbőr vagy a szövet?
Miért nem találtak ki erre is valamilyen szerszámot, mint ahogy a disznó mosásában a síkálókefe mellett megjelent a raschelzsák, újabban pedig mind a kettőt szorítja kifelé a magasnyomású autómosószett?
Nyilvánvalóan azért, mert az izgalom a tetőfokára vágyik.
(A képen a szenet köpő Csonka Pici-műtetkó, Farkas Judit Zsuzsanna fotója.)
