(Grozdits K. H.)
NÉMETH IMRE
A RÉGI KŐSZEGI TŰZVÉSZEK ÉS SZENT FLÓRIÁN TISZTELETE
Régi falvainkat, városainkat a pusztító tűzvész elég gyakran meglátogatta. Az épületek fa, nád és szalmateteje, a sárral tapasztott falusi fonott házak, a városok zsúfolt és szabálytalan építése, a háborúk, a belvillongások, szándékos gyújtogatások sokszor hamvasztották el falvainkat, városainkat.
Kőszeg városának, mint határszéli városnak a történet folyamán sokszor kijutott a nagy és végzetes tűzvészekből. Írott emlékeink a középkorból csak az 1289ik várostrom alkalmával keletkezett tűzvészről szólnak, mikor az egész város, egyházi épületeivel a lángok martaléka lett.
Ránkmaradt városi jegyzőkönyveink a következő nagy tűzvészeket tartották érdemesnek a feljegyzésre:
1684-ben 242 ház égett le, főleg a Sziget és környéke a régi Fapiac (Árpádtér). 1700-ban, január 30-án a Belváros, két templomával, plébániával, iskolával és a jézustársasági rendházával. A harangok leolvadtak a hőségtől.
1705-ben a kurucok gyújtották fel a külvárost és rabolták ki kegyetlenül a védtelen lakókat.
1710-ben Balog Ádám, kiről a kuruc nóta mondja:
Ég a gunyhó, ég a ház,
nem is egy, vagy háromszáz,
a Marhavásártér pajtáit, gazdasági épületeit felgyújtotta, a szél a tüzet a város házaira sodorta, az egész városból, templomokkal, iskolákkal, alig maradt egy ép ház, a városháza is elpusztult, a városi gyűlést az egyik polgár, Ambrózy Sámuel házában tartották. Pénz nem volt, hogy a leégett házakat, templomokat ideiglenesen befödjék. Tetézte a bajt a kolera-járvány is.
1720-ban, aug. 11én a külvárosban keletkezett tűz ismét a belvárost pusztította, az alig felépült templomok és házak ismét a tűzvész martalékai lettek. Két évig szünetelt a tanítás.
A sok és gyakori tűzvész arra késztette a tanácsot, hogy mindenki, aki a város polgárai közé akarja magát felvétetni, a tűzveszély idejére köteles egy bőrvedret készíttetni.
1777-ben, jún. 9én olyan hatalmas tűzvész pusztított, hogy a város nyugati házsorai (a
1778-ban, márc. 27én reggel a horvát katonák kivonulásakor (a török ellen vonultak délre) a Sziget-ben tűz ütött ki, a heves vihar a tüzet a belvárosra vitte. A városháza, a tornyok, iskolák, 360 ház, 29 bolthelyiség. 17 pajta lett a tűz martaléka.
1822-ben, január hó 18, 19, 20án egymásután négy tűzvész – az egyik nap kettő – pusztította el a várost a Marhavásártértől kezdve az evangélikus templom környékéig, majd a Stegmüller házon át a Szigetet, és 20án újból a belváros szélén a Kovács utcában (a mai mozival szemben a Széchenyi Gy. utca). Az anyagi kár 28,619 forintot tett ki.
A négy egymást követő tűzveszedelem akkora félelmet (mai nyelvben idegességet) keltett a város lakóiban, hogy az élet valósággal megdermedt, két hétig sem misére, sem temetésre nem harangoztak, míg a felzaklatott kedélyek némileg megnyugodtak. A károsultak felsegélyezésére vármegyei gyűjtést rendeztek, élelmet, takarmányt, és 1029 frt juttattak az ínségeseknek.
A tűzvésztől erősen megsanyargatott város az 1788iki nagy tűzvész után, ápr. 2iki tanácskozása alkalmával, – valószínű – akkori plébánosa Szűcs Antal indítványára határozta el a városi tanács, hogy
a. a királynak alázatos kérelemben tárják fel a tűzvész által megsanyargatott város romlott anyagi helyzetét,
b. a megbántott nagy fölséges Isten megengesztelésére és a tűz beli veszedelmek eltávoztatására örök emlékül tizenegy órakor a város templomának tornyában a legkisebb haranggal, amit annak emlékére, hogy a török szultán szégyen szemre városunktól elvonult, hanem azért is, hogy az ilyes veszedelmet (tűzvész) eltávoztatni méltóztassék, az első harangozástól három cirka percig tartó szünet után ismét jel adassék és kiki ezen harangszóra szent Flórián mártír tiszteletére 5 Miatyánkot és annyi üdvözletet térdre esvén áhítatosan elmondjon.
Azonkívül pedig szent Flórián napján ünnepélyes énekes mise mondassék, délután 4 órakor a belső városban a fölső kapunál lévő szobornál énekes litánia megtartassék, továbbá a Piacon álló statiónál (Szent Háromság-szobor) az oszthatatlan Szentháromságnak tiszteletére Szentháromság-vasárnap délután minden esztendőben illendő asszisztenciával és muzsikával ájtatosság tartassék a város költségén, míg valami jószívű alapítványtevő nem találtatik, ezen város népe számosan és ájtatosan megjelenni tartozik.
Így szól az 1788iki városi tanács jegyzőkönyve.
Szent Flórián tiszteletére már az 1735-ben elkészült Kálvária-templomban is állított oltárt a városi tanács. Ez az első nyom szent Flórián tiszteletéhez. Ezideig nincs tudomásunk arról, hogy a régi szent Flórián-szobor, melyről az 1778. jegyzőkönyv beszél, mikor készült? Lehet, hogy szintén régen, mert bizonyára 1810-ben a városi tanács és egyesek adományaiból nem készült volna az új, a mai díszes, szinte műremekszámba illő kissé elhanyagolt környezetű Flórián-szobor. A régi pátrónust ma már csak a golyózó és fogócskát játszó gyerekek „tisztelik”, mint játékuk biztonságos pártfogóját.
Bizonyára a ma még szokásban lévő, néptelen Flórián-körmenet is az 1778iki évre nyúlik vissza. Az új plébánia templom (Jézus-szíve) őrzi a lurdi kápolna fölött szent Flórián képét.
Sajnos a régiek buzgósága, fogadalma a mai gépesített világban, a motorfecskendők korában meglehetősen feledésbe ment.
Ki gondol arra, hogy a tizenegyórai harangszó második verse szent Flóriánnak szól? Ugyan ki mond el nem térdenállva öt Miatyánkot? Az ünnepélyes Flórián-misén és litánián milyen kevesen gondolnak a régi, Istenben bízó őseikre?
Bizony, bizony a „haladására” büszke és motorfecskendőjében bizakodó kőszegiek tanulhatnának a szomszéd Szombathelytől egy kis történelmet és hagyománytiszteletet! És vallásosságot!
