Ismét 2000 nyara. Szőke és Shado a kiadóshegymenet utánkiterülve beszélgetnek az éjiMecsek oldalában. Távol, a hertelendivölgybenLaca várja őket, még távolabb Komló fényei pislákolnak.
– Milyen volt, amikor kilenc tantárgyból megbuktattak?
– Hagyjuk már ezt, unom, és idegesít is a téma. Másodikban félévkor volt, kurvára sehol sem jegyzik, csak egy rongyos ellenőrzőbe volt beírva. Rossz emlék, hülye voltam… – Shado elmereng, majd halkan folytatja: utólag teljesen érthető a tanárok reakciója. Jól megvágtak, majdnem minden tantárgyból egy semmirekellő kis taknyot. Bár így, néhány év távlatából még mindig nem tudom biztosan, mi lett volna a helyes út, amit végig kellett volna járnom. Gondolom, gimi után egyetem, csípőből. Ha nem vágnak ki, nem leszek a gimi bunkója, soha nem kerülök el Szeghalomra, nem szerzek felejthetetlen élményeket, nem ismerkedem meg egy csomó jó arccal, nem kezdek verseket írni, pont ilyeneket, amilyeneket, és a többi mi lett volna, illetve mi nem lett volna, ha – tipikus esete. De a fő kérdés az, hogy írnék-e, ha nem járom végig ezt az utat? Erre nem tudom a választ. Nem tudom, mi kellett ahhoz, hogy „megszólaljak”. Talán a szeghalmi szakadás. A pofon. A tanárok börtönt jósoltak nekem, ahhoz képest soha nem voltam még ennyire szabad, mint most, itt a Mecsekben. De ez volt a könnyebbik út, a romlás. Beleszarni mindenbe és be se menni a suliba hónapokig. Visszagondolva, hogyan volt pofám ezt megtenni? Fingom sincs, így utólag. Komplett barom voltam. Saját magamat golyóztam ki a városból, nem ártottam senkinek, a szüleimet kivéve. Anyut sajnáltam. Apám piszkált azzal, hogy egy léhűtő vagyok. Visszagondolva, az is voltam. Az más kérdés, hogyha néha összebalhézunk, még mindig annak titulál. De nem kéne csodálkoznom, hogy elveszette a türelmét velem kapcsolatban. Végül is, nem titok, elmesélhetem, hogy is volt pontosan az a bizonyos kilences bukta. Csak nem emlékszem tisztán. Ilyesmit az ember igyekszik kitörölni az emlékezetéből. Az ugrik be most, hogy ülök a padban, kezemben az ellenőrző, és számolom, hány egyes van bevésve. Szerintem pár pillanatra a józan eszemet is elveszettem, ha egyáltalán józan voltam. Volt olyan abban az időben, hogy nagyszünetben vettünk egy kétdekást, és egy haverral megittuk a nyílt utcán, durva. Hogy a picsába nem fostunk, hogy valaki észrevesz? Fel nem fogom, na, mindegy. Szóval fogom az ellenőrzőt, és az egyesek három részre voltak tagolva, egymás alatt, mert azért be-becsúszott néhány kettes is, sőt, rajzból hármas voltam, nem tudom, vagy talán négyes, de nem, nem kedveskedtek ilyesmivel. Világ életemben jó rajzoló voltam, szerintem azt a hármast hozzá igazították a többi jegyemhez, nehogy már javítson az átlagomon. Három egyes, egy kettes, három egyes, egy hármas, majd végül megint három egyes. Először hatnak számoltam, tényleg szar matekos voltam, de azért ennyire nem.
– Gondolom, annyira kikészültél a karók látványától, hogy az általános első osztályos tananyagot is elfelejtetted – röhög Szőke a rögtönzött memoáron.
– Csak ez lehetett. Jól van, mondom, hat bukta, ez kész, nekem reszeltek. Erre csak számolom, csak nézegetem, nem hat, hanem kilenc, bazmeg, keményen kilenc. De arra már nem emlékszem, hogyan mentem haza. Az ugrik be még, hogy ülök az emeleti lakásunk nappalijában, és kapcsolgatom a tévét, el vagyok szontyolodva, mint egy zacskó szotyola, még talán bőgtem is egyet, segített is, gondolhatod. Tudod, mi segített volna rajtam akkor? Egy ökölcsapás szemből. De nem vertek meg fateromék. Inkább olyan döbbenet ült ki az arcukra, mintha meghaltam volna. Úgy néztek ki mindketten, mintha abban a pillanatban értesültek volna arról, hogy a drága kisfiukat elcsapta egy kamion. Szóval végigment a Salamon családon a kamion. „Kamion, ha közeleg, majd megtudod, hogy mit jelentenek, a gördülő tömegek!” Ez egy penge Leukémia számból van.
– Utána mi volt? Másnap mentél suliba, mintha minden a legnagyobb rendben lenne? Vagy lógtál tovább? Ne bassz!
– Hogy másnap mi volt, arra sem emlékszem. Talán bementem a suliba, és ültem, mint egy kis pöcs. Igen, így volt. A tanárok meg apránként elővettek, hogy a világ nem látott még ekkora semmirekellő szarházit, mint amilyen én vagyok. Kurva szarul voltam, gondolhatod. Igen, valami ilyesmi volt. Utána anyu találkozott az ofővel, és kivettek a gimiből, Ledumálták, hogy nem kötelező ide járni – bazmeg, még ekkor is ezzel a lekezelő, tré szöveggel jöttek – , úgyhogy mehetek, ahova akarok, ne is mérgezzem az osztályt, mert még valamelyik labilis személyiség elles tőlem néhány trükköt.
– Gyakorlatilag kivágtak – teszi hozzá együttérzően Szőke, de abban pillanatban el is neveti magát.
– Ne röhögjél már, ez nekem a pokol volt akkor. Nem mentem suliba az ofős beszélgetés után pár hétig. Kijártam faterral melózni a kacsatelepre. Hajnalban keltem, vele együtt, iszonyat hideg februári hajnalok voltak. Befagyott a seggem is. Szóval melóztam pár hétig. Udvart söpörtem a telepen. A melósok meg ugrattak, hogy nézd már, a főnök fia itt gályázik, kibaszták a suliból. Mindenki tudta. A nagy szabadság után jött a nagy szopás.
– Ezt meddig húztad? Alig hiszem el, hogy nem mentél világgá. A te akkori mentalitásoddal ennek kellett volna következnie – kezd bekapcsolódni Szőke, átérezve Shado akkori helyzetét, de már nincs vigyor az arcán.
– Nem, akkor már teljesen lehiggadtam. Sehova sem engedtek, semmi haver, semmi buli, kuss volt. Valami olyasmi lehetett a helyzetem, mintha egy házaspárból az egyikről kiderül, hogy hónapokig csalta a másikat, vagy inkább az, hogy buzi, de valahogy, muszáj nekik továbbra is egy háztartásban élniük, anyagi okokból, vagy mit tudom én. Enni éppen kaptam. Még tévét sem nézhettem. Teljes zárlat. Akkor kezdtem el leveszegetni fater polcáról a könyveket. Zola: A patkányfogó, ezt a könyvet kezdtem el elsőként olvasni, emlékszem. Akkoriban persze a rendszert hibáztattam. A full unalmas középiskolai tananyagot, a géphangú tanárokat, a lelketlen robotokat. Bejött a csóka, ledarálta az anyagot, majd lelécelt. Állítom, jobban várt a csengőt, mint mi. Meg a szopatások. Valahogy nagyon a szívemre vettem. Nem tanultál? Akkor gyere ki felelni! Készültél? Maradj a seggeden! Tényleg úgy tűnt számomra akkor ez a helyzet, hogy minden tanár ellenség, illetve mi vagyunk azok nekik. Pedig csak a magamfajta sunnyogós lusta disznókra vadásztak. Szerintem az eminens csajokat nem basztatták. Mindegy, vastagon benne voltam, sáros vagyok a témában, csak megpróbáltam mindenki mást okolni. Természetes reakció, egy kamasztól meg főleg. Lázadó? Nem voltam az, ahhoz is lusta voltam, hogy lázadozzam. Sumákoltam évekig, ennyi.
– Gyerünk szépen visszafelé, már fáj a derekam a hegyoldalon fekvéstől. – Szőke feltápászkodik, gondosan megigazítja, leporolja terepszínű ruháját, mintha Shadón kívül bárki is láthatná őt.
– Na mi van, nem jössz, itt akarsz éjszakázni? – böki oda Shadónak Szőke.
– Maradok, remete leszek innentől. Ha jövő nyáron is jöttök Lacával, hozzatok föl nekem kolbászt meg pálinkát – válaszolja Shado, majd mindketten elindulnak lefelé.
A fák között teljes sötétség, csak a zseblámpáik fénysávja vetül itt-ott a vastag törzsekre. Belecsúsznak egy tövises sávba, elöl Szőke a tőrjével irtja a bozótot, de így is összekaristolják magukat. Ha valaki látná őket a távolból, biztosan megijedne, hogy kik lehetnek azok. Két gyilkos menekül az erdőben éjjel, a falu polgárőrei már a nyomukban vannak, lent pedig várják őket a rendőrök. Illetve Laca, aki már feladta. A tűz már csak parázs, a sör már csak hab, az Unicum semmi.
– Elmentek a picsába, mi a fenét csináltatok odafönt? Laca áll a tűzrakóhely mellett, kezében üres sörösdobozzal, éjfél is elmúlt.
– Rohadt jó kilátás volt fent, kár, hogy ilyen balfasz módon eltörted a lábadat, simán ott lehettél volna velünk – veregetik Laca vállát Szőkéék. A hűtőből még elővesznek három sört, lassan elkortyolgatják a parázs mellett, majd az álcafesték lemosása után mindhárman felmennek aludni a padlásszobába.
– Holnap mit kéne? – kérdi Szőke az ágyon félmeztelen ülve.
– Strand, sörök, boldogság – vágja rá Laca.
Shado a hegymászástól kitikkadva csak annyit tesz hozzá, hogy mhm.
– És pénteken meg Irány be Pécsre, EFOTT. Vagy EPOXX, ahogy Joey mondta. Szerintem összekeverte az EXPO-val. Van egy pár aranyköpése a srácnak, egyszer meg kéne jelentetni valahol. Shado, nem írod meg versben? Természetesen csak a Szőke sokat emlegetett kommandós költeménye után – kérdi vigyorogva Laca a félálomban fekvő Shadótól.
– Mhm, horkantja Shado, majd pár perc helyezkedés és suttogás után Lacáék leoltják a lámpákat.{jcomments on}
