Ki-be jár az ujjam benned, és egyikünk se érez semmit.
Ma megtudtam, a cickóid azért néznek lefelé és kétfelé,
mert kivetetetted a szilikont, féltél a ráktól.
Sokáig akarsz élni, mint a szüleid, tisztességtelenségben megöregedni.
Apád pénzcsaló volt, anyád egy száraz, karót nyelt picsa.
Apádat szeretetted jobban, mégis az anyáddal kényszerülsz lakni.
Néha átkopog a falon, hogy mi van már, pedig tudja, hogy mi van,
épp azért. Hogy a kislánya férfiakat fogad. Pénzért mellesleg.
Szerinte egy ebédnek háromszáz forintból ki kell jönnie,
vasárnap ötszázig is felmehet az összeg, mivel az szent nap.
Ilyenkor halkabban kell csámcsogni és kefélni.
A szomszédok miatt, akik már nem szexelnek, csak üvöltöznek mellesleg.
Nem tudom, hogy kerültem ide melléd ebbe az antikbútorozott szobába,
együtt aludni csak a párok szoktak, a dugópajtik nem.
Szemérmetlen dombod a párnám. Arra ébredek, hogy egy száj az arcomra tapad.
Már reménykedem, hogy kapok egy anyai puszit, de tévedek: a vulvád az.
Összecsapod a lábad és oldalra fordulsz, ezzel majdnem megfojtasz.
Még arra se veszed a fáradságot, hogy ellökj magadtól.
Legyen mindenki a saját őrzője, nem vagy a pesztrám, nem a sors adott neked,
senki se hívott, mégis itt vagyok. Mellesleg.
Reggeli maszturbálásod hangját a vízcsobogás se nyomja el.
Direkt beleadsz mindent, hogy érezzem, kimaradok valamiből.
Átlátsz a cselen, hogy be szeretnék adni egy tiszta törülközőt,
erre te, hogy nálad csak bedobni lehet. Kiröhögsz csak úgy mellesleg.
Gondosan tálalod a reggelit, már-már kezdelek megbecsülni, erre
monológba fogsz arról, hogy milyen muris lenne, ha én tőled lennék terhes
orális úton a pasijaid közül attól, amelyiket legutoljára leszoptad.
Bemutatod a pinavajas kifli elkészítését.
Szüneteket tartasz, és nagyokat nyelsz, hogy ne jöjjön vissza az étel,
hányingered van magadtól.
A tej, a banán, a mogyorókrémes szalvéta színei forognak bennem,
és egy jókora vásári nyalókává állnak össze.
Felfekszel az asztalra. Kofa és áru egy személyben. Ingyen.
Nem mellesleg.
