Ifj. Roskovics Ignác (1854-1915) magyar egyházi és zsánerképfestő új szobra Ungváron, az Ung folyó partján lévő Színház téren, aki ezúttal mégis csak egy hidat fest. (Podmaniczky Szilárd műkritikája)
A szobor a művészet időtlenségét ábrázolja: a kép soha nem készül el, a szivar hamuja soha nem hull földre, sőt, rá sem kell újra gyújtani a művésznek. Nem kell több festéket venni, kitalálni más képeket, az inspiráció pillanata is örök. De örök a kackiás bajusz, a domborodó hasra drámaian fölfekvő kabát. A hátul kissé csapott kalap a martinászok elszántságát juttatja eszünkbe, a zsebben díszzsebkendő, melynek kiálló sarka védtelenül kecses. Délután lehet, közvetlenül ebéd után, téli idő, hiszen a természetben való festéshez kell a kabát. Ebédre töltött káposzta volt, húsleves csigatésztával, a végén szilvás lepény, igaz, csak befőttből. De azért egyvalami hiányzik. Egy kupica pálinka híján álldogálni örökre?
Fotó: Nemes János
{jcomments on}
