Katona Dávid énekes, gitáros és ki tudja még hány hangszer jóbarátja alapította Hollandiában a Closingtown Orchestra nevű soknemzetiségű zenekart. Nemsokára Budapestre is ellátogatnak, a zenekarról Katona Dávidot kérdeztük.
Pontosan mióta is élsz Hollandiában?
Körülbelül három éve, de egészen pontosan nem lehet megmondani, mert nem volt rendes költözködés. Ahogy jöttem-mentem Hollandia és Magyarország között stoppal, egyre több cuccom került oda és egy nap arra ébredtem, hogy lényegében ott élek.
Hol dolgozol most?
A zenélésből is jön valami, emellett kalligráfiai megbízásaim vannak, meg alkalmi munkák. Jelenleg éppen egy étteremben dolgozom, á la Tom Waits.
Te kerestél Hollandiában zenészeket?
Szerencsém volt, mert a kezdetektől fogva sok zenésszel találkoztam, vagy zenéltem együtt, így nem kellett igazán keresgélni, jöttek ők maguktól. Vagy a szél sodorta őket, nem tudom.
Hogyan született a Closingtown Orchestra ötlete?
Closingtown egy elvarázsolt vadnyugati városka Alessandro Baricco egyik regényében. A zenekarnév már akkor megszületett, amikor a könyvet olvastam, lassan tíz éve immár. Volt valami homályos elképzelésem is, hogy ez egy vándor társulat lenne, tűzzsonglőrökkel, akrobatákkal, színpadra állított bitóról fejjel lefele lógó mandolinossal, a zenészek a számok között és közben szabadon járkálnának, hol zenélve, hol nem, ilyesmik. Ez a korai vízió még mindig él és fel-felbukkan, de egyelőre se mutatványosaink, se bitófánk nincsen. Aztán Donato Civita talján klarinétossal egyszer 2013 februárjában felléptünk egy kis leideni kocsmában, és akkor hirtelen kellett egy név és ez pont kéznél volt.
https://www.youtube.com/watch?v=aCV9u56ojdo
Van még egy holland ütősötök és egy hegedűsötök, ők később csatlakoztak?
Igen, az előbb említett fellépés után felmerült, hogy az Orchestra név mellé illene kettőnél több személyt színpadra állítani, mert különben felbőszül a mélye tisztelt publikum. Ha jól emlékszem, minden koncert után csatlakozott egy-egy új tag, de ezt a tendenciát hamar berekesztettük, mert már így sem nagyon férünk be egy autóba.
A zenétekben elég sok minden keveredik: népzenék, cigányzene, progresszív rock, egy kis középkori íz is van benne. Együtt írjátok a dalokat?
A számokat én szoktam írni, de mind a próbákon, mind a koncerteken tudatosan teret engedünk az aktuális egyéni hozzátoldásoknak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a számainknak van default struktúrája, témái, tempója, szövege; viszont ehhez nem ragaszkodunk mereven, bárki bármikor megváltoztathatja őket, akár a színpadon, akár próbán, és a többiek követni fogják. Így frissek maradnak a számok.
Nekem úgy tűnik, hogy az élő produkciótok kiemelt fontossággal bír – a megjelenésetek legalább olyan fontos elem, mint a zene. Jól látom?
A megjelenés (egyelőre még) nem teljesen szerves része a koncepciónak, de azt hiszem, hogy jól látod. Amikor elmész egy koncertre, akkor sosem csak egy zenei élményben részesülsz, azok az alakok ott vannak a színpadon, valószínűleg mozognak is, talán a számok között is történik valami, a fények, az illatok, az egész hangulat hozzáad az élményhez. Mi ezekből az elkerülhetetlenül jelenlévő, de gyakran elhanyagolt elemekből szeretünk – helyszíntől függően – minél többet az előadás részévé tenni. Még egy dolog, ehhez nem is biztos, hogy kell egy élő fellépés. Egy míves lemezborítóval, füzettel, menüajánlattal, CD-hez mellékelt teával szerintem ezt egy felvétel köré is fel lehet építeni.
Tervben is van a bemutatkozó lemez, igaz?
Igen, ha minden igaz, még a nyáron felvesszük, aztán ősszel meg hajkurásszuk a papírmerítőket és teakereskedőket.
Milyen gyakran koncerteztek mostanság?
Az utóbbi időben elég sokat játszottunk, júniusban 13 fellépésünk volt, ami persze nem szokványos. Átlagosan havi 2-4 koncertet adunk.
És mennyit lesztek Magyarországon?
Most nyáron csak pár napot. Július 26-án fellépünk a Rakéta Fesztiválon, és a rákövetkezendő pár napban szeretnénk még egy vagy két egész estés murit csapni. De valószínűleg az ősz folyamán még csavargunk errefelé.
Itthon is zenéltél, mennyire más Hollandiában a zenekarcsinálás, mint itt?
Nem tudom, hogy ezt rá lehet, vagy kell-e vetíteni a földrajzi távolságra. Nagyon más jellegű emberekkel zenélek most, mint anno otthon. A zenekar két tagja, Eline (van der Linden) és Erik (de Leeuw) zeneterapeuták, így ők a zenéhez és a zenéléshez is sajátos módon állnak hozzá, Donato meg jazzkonzervatóriumba járt. Az biztos, hogy a különböző kulturális háttér egyrészt inspiráló, másrészt talán a személyes súrlódásokat könnyebben ennek a számlájára lehet írni, és így több figyelem marad az együtt zenélésre.
Ha bármennyi pénzből bárkit felkérhetnétek közreműködésre, kit választanál?
Hát ha van annyi pénz, ami egy halottat komponálásra késztet, akkor Palestrinával együtt kísérleteznék kortárs polifóniával. Nem is biztos, hogy jelenkori, inkább korokon átívelő polifóniával. De ha még egyet lehet mondani, akkor Cziránku Sándor mellett szívesen inaskodnék. Mindenképpen megemlítenék még egy festőpárost, a nevük Andrej Dugin és Olga Dugina, velük is szívesen közreműködnék. Itthon A vitéz szabólegény című meséhez készült illusztrációik jelentek meg csak tudtommal.
Van honvágyad?
Nagyváradon születtem, Budapesten, Pápán, Nagygyimóton és Kéttornyúlakon nőttem fel tucatnyi házban, így aztán nem kötődöm nagyon erősen helyekhez. Nyelvileg és kulturálisan viszont van.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Ősszel útra kelünk, egyrészt kalandvágyból, másrészt tanulmányi céllal. Ha minden igaz, valamikor a téli napforduló környékén elkészül az album, ez persze aztán heveny koncertezést is előidézhet. Mindeközben meg dolgozunk az érzékeken átívelő előadáson. Nemrég ráakadtunk egy francia illatművészre és néhány helyi táncosra és akrobatára, akik nyitottak lennének a közreműködésre.
