Egy alkotói szövetség megszakadása: elhunyt Fajger János, Fajgerné Dudás Andrea társa és művészi szövetségese
Egy rendhagyó művészházasság fájdalmas pillanata
A kortárs magyar képzőművészet egyik legkülönösebb és legerősebb alkotói kapcsolatát érte váratlan törés. Meghalt Fajger János, aki nemcsak Fajgerné Dudás Andrea férje volt, hanem munkásságának egyik legfontosabb belső támasza, inspirációs forrása és mindennapi háttérembere is. Kapcsolatuk messze túlmutatott a magánéleten: közös történetük művészeti állásfoglalássá vált, amely évek óta meghatározó része a hazai feminista és eat-art diskurzusnak.
A feminizmus hétköznapi arca
Fajgerné Dudás Andrea neve megkerülhetetlen mindazok számára, akik figyelemmel kísérik a kortárs feminista képzőművészetet Magyarországon. Az ő alkotói nyelve azonban nem a klasszikus, konfrontatív feminizmusból építkezik. Műveiben a női tapasztalatok legintimebb, gyakran elhallgatott rétegei jelennek meg: az anyaság testi valósága, a veszteségek, a menstruáció, a vetélés, valamint az a mindennapi, láthatatlan munka, amely a háztartás fenntartásához szükséges.
Ez a szemlélet nem áldozati narratívát kínál. Fajgerné világában a nő nem elszenvedője, hanem motorja a családi és alkotói rendszernek. A konyha, a mosogatás, a befőzés és a gondoskodás nem alantas kötelezettségek, hanem erőforrások, amelyek művészi nyelvvé alakíthatók.
A név mint állítás
Ebben az értelmezési keretben különös jelentőséget kapott az a döntés, hogy Andrea férje nevét választotta művésznévként. A gesztus egyszerre hatott provokatívan és mélyen személyesen. Nem az önfeladás, hanem az egyenrangú partnerség kinyilatkoztatása volt: annak a gondolatnak a cáfolata, hogy a családi elköteleződés szükségszerűen korlátozza a művészi autonómiát.
A névfelvétel egy olyan házasság képét rajzolta fel, amelyben a felek nem versengenek egymással, hanem egymás működését segítik. Konzervatívnak tűnő forma mögött kifejezetten kortárs gondolkodás húzódott meg: az a meggyőződés, hogy a feleség, az anya és az önálló alkotó szerepei nem kioltják, hanem erősítik egymást.
Fajger János, a láthatóvá tett háttérmunka
Fajger János szerepe idővel messze túlnőtt azon, hogy pusztán névadóként legyen jelen felesége életművében. Személyisége, nyugalma és következetes támogatása stabil alapot adott Andrea alkotói pályájához. A mindennapok szervezésében aktívan részt vállalt: háztartási feladatokat vett át, gyermeket nevelt, időt és teret teremtett az alkotáshoz. Amit sokszor természetesnek vesz a társadalom, nála tudatos és vállalt cselekvéssé vált.
Ebben az értelemben modern múzsaként működött: nem idealizált távolságból inspirált, hanem jelenlétével, figyelmével és munkájával. Civil hivatását tekintve nemzetközileg elismert hegesztőmérnök volt, a precizitás és racionalitás világából érkezett, mégis fokozatosan nyitott a képzőművészet felé. Felesége mellett tanulta meg értelmezni a kortárs művészeti folyamatokat, és idővel saját ízlésvilágot is kialakított.
A férfi alakja a vásznakon
János figurája Fajgerné műveiben is markánsan jelen volt. Festményeken és performanszokban egyszerre jelent meg gyengéd társként, apaként és sebezhető férfiként. Nem idealizált hős volt, hanem hús-vér ember, akinek léte újradefiniálta a férfiszerepekről alkotott képet. Az a „Fajger”, akire Andrea művészileg is épített, egy olyan hagyományt töltött meg új jelentéssel, amelyet a művészeti és társadalmi közeg sokáig érinthetetlennek tekintett.
Kapcsolatuk azt az üzenetet közvetítette, hogy a magas művészet és a hétköznapi élet nem zárják ki egymást. A mérnöki gondolkodás és a festői érzékenység, a racionalitás és az érzelmi expresszió nem szembenálló pólusok, hanem egymást kiegészítő minőségek.
Egy hiány, amely túlmutat a magánéleten
Fajger János halála mélyen érinti a családot, de következményei túlmutatnak a személyes veszteségen. Távozásával a hazai feminista és eat-art művészet egyik fontos, bár gyakran láthatatlan pillére dőlt ki. Emléke azonban tovább él azokban a művekben és dokumentációkban, amelyek Andrea életük közös tereit rögzítették: a hétköznapok munkáját, a szerelem gesztusait, a háttérben végzett alkotást.
A mérnök már nincs jelen, de az a stabilitás, amelyet teremtett, és az a név, amelyet Andrea művészetté formált, maradandó része lett a kortárs magyar kultúrának.
Korábbi cikkeink Fajgerné művészetéről
