Egy bolhapiacról előkerült emlék: Koncz Zsuzsa sosem látott fotót osztott meg az Illés-korszakból
Egyetlen régi fénykép is elég ahhoz, hogy fél évszázadnyi magyar könnyűzenei történelem egyszerre legyen jelen. Koncz Zsuzsa legutóbbi Facebook-bejegyzése pontosan ezt tette: egy eddig ismeretlen, 1969 körül készült fotót osztott meg, amely nemcsak személyes emlék, hanem egy korszak lenyomata is.
Az énekesnő története szerint az egész egy decemberi miskolci koncert után kezdődött. Egy néző lépett oda hozzá, aláírást kért – egy olyan fényképre, amelyet Koncz Zsuzsa addig soha nem látott. A fotó vélhetően a Volt egyszer egy lány vagy a Szerelem felvételei idején készült, tehát nagyjából 1969-ben, a hanglemezgyár Rottenbiller utcai stúdiójának technikai helyiségében. A képen Koncz Zsuzsa mellett Illés Lajos, Szörényi Szabolcs és Bródy János látható.
A történet különös szépsége, hogy a fotó nem archívumból, nem hagyatékból, hanem a miskolci bolhapiacról került elő.
A tulajdonosa felajánlotta, hogy az énekesnőnek ajándékozza az eredetit, ám Koncz Zsuzsa nem akarta megfosztani őt ettől a véletlenül megtalált kincstől. Végül egy digitális másolat készült, amely most mindenki számára láthatóvá vált.
Koncz Zsuzsa a következő szöveggel osztotta meg a képet közösségi oldalán:
„Még decemberben, a miskolci koncert után odalépett hozzám egy kedves úr, aláírást kért egy régi fotóra. Ez volt az a kép, sohasem láttam. Feltehetően a Volt egyszer egy lány, vagy talán a Szerelem felvételei idején készült, tehát úgy 1969-re tenném. A lemezgyár Rottenbiller utcai stúdiójának technikai helyiségében állunk Illés Lajossal, Szörényi Szabolccsal és Bródyval. Mint megtudtam, az úr a miskolci bolhapiacon lelt a képre, kedvesen fel is ajánlotta, hogy nekem adja, de nem szerettem volna megfosztani tőle. Felajánlott egy digitális másolatot, hogy mégis meglegyen – és itt is megoszthassam. Köszönet érte! Szóval, újabb talált kép, fogadjátok szeretettel.”
A bejegyzés gyorsan sok reakciót váltott ki: rajongók, pályatársak, zenetörténet iránt érdeklődők egyaránt személyes emlékként, közös múltként tekintenek a fotóra.
Nemcsak azért, mert ikonikus alkotók láthatók rajta, hanem mert emlékeztet arra az időszakra, amikor a magyar beat- és rockzene alapjai születtek meg, gyakran szűk stúdiókban, informális helyzetekben, mégis maradandó erővel.
Ez a „talált kép” egyszerre intim és közösségi: egyetlen pillanatot rögzít, mégis egy egész korszak hangulatát hordozza. Koncz Zsuzsa megosztása pedig ismét megmutatta, hogy a múlt nem lezárt fejezet, hanem újra és újra megszólalhat – akár egy bolhapiacról előkerült fényképen keresztül is.
