Erdőszellem a jelen idejében
Március 8-tól új bemutatóval jelentkezik a Radnóti Színház: Valló Péter rendezésében érkezik Csehov korai tragikomédiája, az Erdőszellem, avagy a föld az őrült, amely még a hátán hord benneteket. A darab nemcsak színháztörténeti érdekesség, hanem megrendítően aktuális tükör is: egy olyan világ képe, amely változó díszletek között, de makacsul ugyanazokat a zsákutcákat járja újra.
A Ványa bácsi előképe, nyersebb közelségben
Csehov 1889-ben írta az Erdőszellemet, amelyet Magyarországon sokáig A manó címen játszottak. Ez a mű lett tíz évvel később a letisztultabb, ismertebb Ványa bácsi alapja. Az Erdőszellem azonban durvább, szertelenebb, nyíltabb formában mutatja meg mindazt, ami később Csehov drámaírói nagyságát megalapozta.
A történet szerteágazó, váratlan fordulatokkal teli, erős komikus szállal átszőtt, mégis mélyen tragikus. Hősei kisszerűek, esendők, önáltatásokban élnek, miközben kétségbeesetten vágynak szeretetre, megértésre, valamiféle valódi életre. Nevetünk rajtuk, mert ismerősek. És közben fáj, mert túlságosan is azok.
Sírvavigadós életérzés, görbe tükörrel
Csehov okosan, együttérzéssel és kegyetlen humorral láttatja figurái mindennapi vergődését. Látszatéletek, látszatboldogságok, elodázott döntések és elrontott kapcsolatok rajzolódnak ki. A vágyak, a csalódások, a vonzalmak és az akarás nagyon is valódiak, még ha a megvalósításuk rendre kudarcba fullad is.
Az Erdőszellem nem engedi, hogy kényelmes távolságból szemléljük a szereplőket. A darab nyersessége miatt a tragikomikum fájdalmasan közel kerül: mintha nemcsak rájuk, hanem ránk is vonatkozna mindaz, ami a színpadon történik.
Valló Péter számvetése egy süllyedő világgal
Valló Péter számára ez az előadás személyes alkotói számvetés is. A rendező 1996-ban legendássá vált Ványa bácsi-rendezésével már egyszer szembenézett azzal, mit jelentett a rendszerváltás utáni „helyette-élet”. Most, három évtizeddel később, pályája végén újra felteszi ugyanazt a kérdést – csak illúziók nélkül.
Az Erdőszellem választása tudatos: ez a korai, elnagyoltabb, de nyersebb szöveg még fájdalmasabban hozza közel a világ süllyedését. Nemcsak emberi viszonyokról beszél, hanem környezetvédelmi és társadalmi problémákról is, amelyek ma már megkerülhetetlenek. A kérdés pedig újra és újra felhangzik: miért alakul errefelé mindig minden így?
Egy társulat, amely együtt lélegzik a darabbal
Az előadásban a Radnóti Színház társulatának nagy része színpadra lép. A szereplők között ott van Bálint András, Berényi Nóra Blanka, Gazsó György, Krisztik Csaba, Major Erik, Martin Márta, Mészáros Blanka, Pál András, Porogi Ádám és Schneider Zoltán, vendégként pedig Major Irma csatlakozik az alkotókhoz.
A szövegváltozatot és a dramaturgiát Hárs Anna jegyzi, a díszletet Khell Csörsz tervezi, a jelmezek Ignjatović Kristina munkái. Az előadás zenei világa Bocsárdi Magor nevéhez fűződik.
Egy mondat, amely mindent elmond
„Ha kicsit tehetségesebb lennék, lefesteném ezt a díszes társaságot.” Ez a mondat nemcsak Csehov ironikus önreflexiója, hanem az előadás kulcsa is. Az Erdőszellem nem akar megnyugtatni. Nem kínál feloldozást. Inkább megmutatja azt a világot, amely még mindig a hátán hord bennünket – és csendben megkérdezi, meddig hagyjuk még.
