Nem a tabletta a megoldás: miért a mozgás a leghatásosabb kezelés az ízületi kopás ellen
A merev térdek, a fájó csípő és a lassan mindennapossá váló ízületi fájdalom sokak számára az öregedés elkerülhetetlen velejárójának tűnik. Az osteoarthritis, vagyis az ízületi kopás valóban a világ leggyakoribb ízületi betegsége, a szakértők szerint azonban az, ahogyan kezeljük és megelőzzük, súlyosan eltér attól, amit a tudományos bizonyítékok indokolnának.
Miközben a betegek jelentős része gyógyszereket kap, vagy túl korán kerül sebészhez, a leghatékonyabb „gyógyszer” gyakran teljesen kimarad a terápiából. Ez a gyógyszer nem egy pirula és nem egy műtét, hanem a rendszeres, célzott mozgás.
Az osteoarthritis és a rossz kezelési gyakorlat
Nemzetközi kutatások – többek között Írországban, az Egyesült Királyságban, Norvégiában és az Egyesült Államokban – ugyanarra a problémára mutatnak rá. Az osteoarthritisben szenvedők kevesebb mint felét irányítják el háziorvosuk mozgásterápiára vagy gyógytornára. Ezzel párhuzamosan a betegek több mint 60 százaléka olyan kezelést kap, amelyet a szakmai irányelvek nem ajánlanak, és körülbelül 40 százalékukat sebészhez küldik még azelőtt, hogy a nem műtéti lehetőségeket egyáltalán kipróbálták volna.
Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely képes lenne megállítani vagy visszafordítani az ízületi kopás folyamatát.
Mit tesz a mozgás az ízületekkel?
Az osteoarthritis világszerte több mint 595 millió embert érint, és a The Lancet egyik globális tanulmánya szerint 2050-re ez a szám megközelítheti az egymilliárdot. A növekvő élettartam, az egyre ülőbb életmód és az elhízás terjedése mind hozzájárulnak a betegség gyakoribbá válásához.
A rendszeres mozgás azonban nemcsak enyhíti a tüneteket, hanem biológiai szinten is védi az ízületeket. Az ízületek végeit borító porc egy rendkívül ellenálló, ugyanakkor saját vérellátással nem rendelkező szövet. A tápanyagellátása kizárólag mozgás közben biztosított.
A porc szivacshoz hasonlóan működik: járás vagy terhelés során összenyomódik, kipréseli magából a folyadékot, majd tehermentesítéskor friss tápanyagokat és természetes „kenőanyagokat” szív vissza. Minden egyes lépés hozzájárul az ízület egészségének fenntartásához.
Ezért félrevezető az osteoarthritis egyszerű „elhasználódásként” való értelmezése. Az ízületek nem autógumik, amelyek szükségszerűen elkopnak. Sokkal inkább egy folyamatos kopási és regenerálódási folyamatról van szó, amelyben a mozgás kulcsszerepet játszik.
Az egész ízület betegsége
A modern kutatások szerint az osteoarthritis nem csupán a porcot érinti. Az egész ízületet magában foglaló betegségről van szó, amely hatással van az ízületi folyadékra, az alatta lévő csontra, a szalagokra, a környező izmokra, sőt az idegrendszerre is.
A célzott terápiás mozgás mindezekre a területekre hat. Az izomgyengeség például az osteoarthritis egyik legkorábbi jele, amely erősítő edzéssel hatékonyan javítható. Számos bizonyíték igazolja, hogy a gyenge izmok növelik a betegség kialakulásának és súlyosbodásának kockázatát.
Az ideg-izom koordináció szintén fejleszthető. Ilyen célt szolgálnak például a csípő- és térdízületi kopásra kidolgozott neuromuszkuláris programok, mint a GLA:D (Good Life with osteoArthritis: Denmark). Ezeket jellemzően gyógytornászok vezetik csoportos foglalkozások keretében, és a mozgás minőségére, az egyensúlyra és az erőnlétre helyezik a hangsúlyt.
A programok befejezése után akár egy évig tartó javulást is kimutattak a fájdalom, az ízületi funkció és az életminőség terén.
Több mint fájdalomcsillapítás
A mozgás az egész szervezetre kedvező hatással van, és több mint 26 krónikus betegség esetében bizonyított az előnye. Az osteoarthritis esetében nemcsak az izmokat és a porcot erősíti, hanem azokat a gyulladásos, anyagcsere- és hormonális folyamatokat is befolyásolja, amelyek a betegség hátterében állnak.
Az elhízás az osteoarthritis egyik legfontosabb kockázati tényezője, nem csupán a megnövekedett mechanikai terhelés miatt. A zsírsejtek által termelt gyulladásos molekulák károsítják a porcot, és felgyorsítják a betegség előrehaladását.
A rendszeres fizikai aktivitás molekuláris szinten is ellensúlyozza ezt a folyamatot. Csökkenti a gyulladásos markereket, mérsékli a sejtkárosodást, és még a génexpresszióra is hatással lehet.
Először mozgás, csak aztán műtét
Bár az ízületi protézisek sok beteg életét alapvetően megváltoztathatják, a műtét komoly beavatkozás, és nem minden esetben hoz kielégítő eredményt. Mivel jelenleg nincs oki gyógyszeres kezelés, a szakértők szerint a mozgásterápiát minden esetben elsőként kellene alkalmazni, és a betegség minden szakaszában folytatni.
A rendszeres, irányított mozgás kevesebb mellékhatással jár, mint a gyógyszeres vagúy sebészeti beavatkozások, miközben számos további egészségügyi előnnyel is bír.
Az osteoarthritis tehát nem pusztán „elhasználódott” ízületek problémája. Az izomerő, a gyulladás, az anyagcsere és az életmód egyaránt alakítja. A mozgás ezekre a tényezőkre egyszerre hat, és továbbra is az egyik legerősebb eszközünk az ízületi fájdalom enyhítésében és az életminőség javításában.
