Moha a világűrből: Kilenc hónapot élt túl a Nemzetközi Űrállomás külső felületén a növényvilág „medveállatkája”
Egy friss tanulmány szerint a mohák, a növényvilág szívós „tardigradái” (medveállatkái), képesek ellenállni a legszélsőségesebb körülményeknek is, beleértve a kemény sugárzást és a teljes kiszáradást. Most japán kutatók a világűr extrém körülményeinek tették ki egy mohafaj spóratartó tokjait, és az eredmény megdöbbentő volt: a spórák többsége sértetlenül túlélte a küldetést.
Túlélési rekord a világűrben
A Hokkaido Egyetem biológusa, Tomomichi Fujita vezette kutatócsoport arra számított, hogy a spórák túlélési esélye a nullához közelít. A valóság azonban rácáfolt a várakozásaikra.
„Szinte nulla túlélésre számítottunk, de az eredmény éppen az ellenkezője volt: a spórák többsége túlélte” – mondta Fujita. „Őszintén megdöbbentett minket ezeknek az apró növényi sejteknek a rendkívüli tartóssága.”
A kísérlethez a Physcomitrium patens nevű, gyakran használt mohafajtát választották, amelynek egyedi tulajdonságai és szekvenált genomja miatt ideális növényi modellnek számít a kutatásokban.
Kilenc hónap a Nemzetközi Űrállomáson
Fujita és kollégái a moha spóratartó tokjait kilenc hónapra a Nemzetközi Űrállomás (ISS) külső felületére rögzítették. A Földre való visszatérés után a spórák több mint 80 százaléka továbbra is csíraképes maradt.
„A legtöbb élőlény, beleértve az embereket is, még rövid ideig sem képes túlélni a világűr vákuumában” – magyarázta Fujita. „A mohaspórák azonban kilenc hónapos közvetlen expozíció után is megőrizték vitalitásukat. Ez meggyőző bizonyíték arra, hogy a Földön kifejlődött élet a sejtek szintjén olyan belső mechanizmusokkal rendelkezik, amelyekkel képes elviselni a világűr körülményeit.”
A Mars terraformálása a cél
Ezek a rendkívüli tulajdonságok tették lehetővé, hogy a mohák, májmohák és szarvasmohákként ismert növények 500 millió évvel ezelőtt elsőként lépjenek át a vízi életmódról a szárazföldire. Ezek a szárazföldi úttörők tápanyagot vontak ki a kőzetekből, segítve ezzel a talaj kialakulását, ami előkészítette a terepet a komplexebb életformák elterjedéséhez bolygónk száraz zónáiban.
A mohák ezért kiemelt érdeklődésre tartanak számot azok számára, akik más világok, például a Hold vagy a Mars terraformálásáról álmodoznak.
A Földön végzett kísérletek sorozata már korábban is kimutatta, hogy a tokba zárt spórák jobban tűrik az UV-sugárzást, a szélsőséges hőt és a hideget, mint a növény bármely más része, ezért esett a kutatók választása a spórákra az ISS-tesztelés során.
A visszatért spórák többsége életképes maradt, és a kutatócsoport mindössze 20 százalékos csökkenést észlelt a klorofill szintjében. A klorofill többi formája normál szinten működött, és a változás nem befolyásolta a spórák egészségét.
„Végső soron reméljük, hogy ez a munka új utat nyit az ökoszisztémák létrehozása felé a Földön kívüli környezetekben, például a Holdon és a Marson” – tette hozzá Fujita. „Remélem, hogy a mohakutatásunk kiindulópontként szolgál majd ehhez.”
A kutatás eredményeit az iScience című tudományos folyóiratban publikálták.
