A vidék valósága és a transzcendens találkozása: Bukta Imre Kossuth-díjas művész kiállítása Kőszegen
A kortárs magyar képzőművészet emblematikus alakjának, Bukta Imre Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas alkotónak nyílt kiállítása pénteken a kőszegi vár Lovagtermében. A tárlat a vidék valóságát, a falusi emberek mindennapjait hozza el a látogatóknak. A kiállítási anyag befogadásához a szokatlan, párbeszédes tárlatnyitó adott fogódzót.
A kiállítást a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház és a Kőszegi Művészeti Egyesület közös szervezésében rendezték meg. A péntek esti megnyitón dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész, a művészeti egyesület elnöke tartotta a szavát, és a szokásos monológ helyett személyes hangú, párbeszédes tárlatnyitót vezetett.
„Mire gondolt a festő?”
Dr. Lőrincz Zoltán a művész néhány kiállított festményéről osztotta meg benyomásait, majd közvetlenül kérdezte az alkotót – „Mire gondolt a festő?” – ezzel segítve a kiállítási anyag befogadásához a nézőket.
A Mezőszemerén élő, 73 éves alkotó művészetéről tudni érdemes, hogy erősen kötődik a vidéki emberek életmódjához és kultúrájához, a „magyar valósághoz”. Ahogy egy korábbi interjújában elmondta, és ahogy a művészettörténész is idézte: „tevékenyen részt vállal a falu szebbé tételében és az egyre gyarapodó szegény réteg életfeltételeinek jobbításában.”
Levágott farkú malacok és bámuló borjú
A tárlaton kiemelt helyet kapott egy kompozíció, amely a Letűnt falusi állatok, az újszülött borjú címet viseli. Erről folyt az első diskurzus. Ezt követte egy Önarckép búcsúzó fecskékkel című kép elemzése.
Szóba kerültek a teremben látható művek állandó szereplői is: a levágott farkú malac, a bámuló borjú, a tovavonuló fecskék, a szerelmes libák. Az abszurdnak tűnő gondolatmenetek a maguk párhuzamaival, a valós tájban a transzcendens, a látomás megragadása és a táj újraértelmezése mind nyomon követhető Bukta Imre festményein.
„Szeretek talányokat feltenni a vászonra”
A művész a tárlatnyitón a saját ars poeticájáról is beszélt a közönségnek. Elmondta:
– Azt tartom elsődlegesnek, hogy a nézőt ott fogja a kép, és elkezdjen gondolkodni. Szeretek talányokat feltenni a vászonra, és a nézőre bízom, hogy találja meg a saját válaszát.
A látogatók megtudták róla azt is, hogy egy tehénistállóból műteremmé alakított helyiségben dolgozik, izgalmasnak tartja a festési folyamatot, mert „sosem tudja, hogy mi lesz a vége”. Egy személyesebb információ is elhangzott: a szakállát addig nem vágja le, amíg nem lesz vége a háborúnak. Hogy melyiknek? Az a kérdés nyitva maradt.
A kiállítás kurátorai dr. Lőrincz Zoltán és Pócza Zoltán. Az esten a Kőszegi Vonósok működtek közre. A képek két hónapig, 2026. január 11-ig maradnak a Lovagteremben, megtekinthetők hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.
A legfrissebb képzőművészeti cikkek
