Elhunyt György Péter, a neves esztéta és író
A magyar kultúra egyik meghatározó alakja, György Péter író, esztéta, médiakutató, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének professor emeritusa, 71 éves korában elhunyt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) szerdai tájékoztatása szerint a tudós és pedagógus a mai napon hunyt el, családja tájékoztatása alapján.
A magyar művészettörténet egyik kulcsfigurája
György Péter a magyar művészettörténet, az avantgárd és a kortárs művészet elmélete és gyakorlata terén szerzett jelentős nemzetközi hírnevet. 1954. július 18-án született Budapesten, és 1979-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-történelem-esztétika szakos diplomával. Munkássága jelentős hatással volt nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi művészeti és médiakutatásra is.
1979-től kezdve esztétikát és médiát tanított az ELTE-n, 1989 után pedig részt vett a média szak alapításában, amely azóta is meghatározó szerepet játszik a magyar felsőoktatásban. György Péter tudományos pályafutása alatt számos nemzetközi intézményben, például New Yorkban, Londonban, Manchesterben és Krakkóban is tanított, elméleti és gyakorlati ismereteit világszerte megosztva.
A médiakutatás és a művészetelmélet mestere
Kutatási területe a 20-21. századi magyar művészettörténetre összpontosított, különösen az avantgárd és a kortárs művészetek, valamint az új média kulturális összefüggései foglalkoztatták. A művészetelméletben elért eredményei kiemelkedőek voltak, és a hazai oktatásban jelentős hatással bírtak. 1986-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett esztétikából, 1995-ben PhD fokozatot, 2006-ban habilitált filozófiából, és 2005-ben elnyerte az MTA doktora címet.
György Péter nemcsak tanított, hanem folyamatosan részt vett a magyar felsőoktatásban a média és kommunikációs szakok kurrikulumainak kidolgozásában is, amellyel a jövő médiatudósainak képzését segítette.
A könyvei és esszéi világszerte ismertté tették
György Péter számos könyvet és tanulmányt publikált, melyek közül kiemelkedőek az avantgárd művészeti mozgalmakról és az új médiával kapcsolatos írások. Első monográfiája, az Európai Iskola és az elvont művészek csoportja (1990) volt, amelyet Pataki Gábor művészettörténésszel közösen írt. Később megjelentek művei a kortárs amerikai, európai és magyar avantgárd mozgalmakról, és több tanulmánya is megjelent múzeumokkal kapcsolatban.
2016-ban jelent meg Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele című esszékötete, amelyért 2017-ben Artisjus-díjat kapott esszé és kritika kategóriában. A szépirodalom iránti szenvedélyét is bemutatta több könyvével: Apám helyett (2012) és Lépcsőházi katarzis (2024) című művei személyes történeteket meséltek el, amelyek az apja és az anyja életét dolgozták fel.
A szakma elismerései
Komoly elismeréseket is kapott pályafutása során. 1984-ben elnyerte a színikritikusok díját, és 1999-2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2004-ben a Szépírók Társasága díját, 2008-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. A Radnóti Miklós antirasszista díjat is ő kapta meg, valamint 2010-ben elnyerte az Alföld-díjat.
Búcsú egy legendától
György Péter munkássága nélkülözhetetlen volt a magyar művészeti és médiakutatás számára. Halála hatalmas veszteség a tudományos és kulturális közösség számára, de öröksége, a művészettörténet és a médiakutatás iránti elkötelezettsége tovább él majd műveiben és tanításában.
