Krasznahorkai László: „Nagyon büszke és boldog vagyok”
Egy váratlan telefonhívás Frankfurtból
Krasznahorkai László számára egy beteg barát meglátogatásával indult a nap Frankfurtban, de egy váratlan telefonhívás mindent megváltoztatott. A Nobel-bizottság közölte vele, hogy ő az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettje. „Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy bekerülhettem a sok igazán nagy író és költő sorába” – mondta az író a Nobel-díj hivatalos honlapjának adott interjúban.
A magyar nyelv ereje egy világirodalmi pillanatban
Krasznahorkai elismerte, hogy egyáltalán nem számított erre a megtiszteltetésre. Külön hangsúlyozta, mennyire fontos számára, hogy az anyanyelvén alkothat: „Nagyon büszkévé és boldoggá tesz az is, hogy anyanyelvemet, a magyar nyelvet, ezt a kis nyelvet használhatom.” Szavai különösen erősen csengenek egy olyan korszakban, amikor a globalizált irodalom gyakran háttérbe szorítja a kisebb nyelvek íróit.
„Elsősorban az olvasóknak köszönöm”
Az író köszönetet mondott mindazoknak, akik évek, évtizedek óta követik munkásságát. „Elsősorban az olvasóknak köszönöm” – fogalmazott, majd hozzátette: „Azt kívánom mindenkinek, hogy használják a fantáziájukat, és olvassanak, mert az olvasás gazdagít és erőt ad ahhoz, hogy túléljük a mostani nagyon nehéz időket.”
Keserűség és emberi világ mint inspiráció
Krasznahorkai arról is beszélt, honnan meríti ihletét. „Nagyon szomorú vagyok, ha a világ állapotára gondolok. Ez a legnagyobb inspirációm, az emberi világ” – mondta, hozzátéve, hogy ez a keserűség paradox módon a legmélyebb művészi energiát adja neki. Úgy véli, ez az érzés talán a jövő íróit is inspirálhatja: „Adjanak valamit a következő generációnak, ami segít valahogy túlélni ezt a nagyon sötét időszakot.”
Egy élet a Monarchia városaiban
A Nobel-díjas író jelenleg Magyarország, Trieszt és Bécs között él – mindhárom város az egykori Osztrák–Magyar Monarchia kulturális örökségét hordozza. Ez a térség – történelmi és szellemi értelemben is – mélyen átszövi Krasznahorkai munkásságát, amelyben a határok, a múlt és az identitás kérdései visszatérő motívumok.
„Az életem egy állandó javítás”
A svéd nemzeti rádiónak adott interjúban az író felidézte pályája kezdetét: „Eredetileg nem akartam író lenni, csak egy könyvet akartam írni.” Aztán, amikor elkészült a Sátántangó, úgy érezte, nem lett tökéletes. „Elkezdtem írni egy újabb könyvet, hogy kijavítsam. De abban is találtam olyat, amivel nem voltam elégedett, úgyhogy írtam egy újabb könyvet. Az életem egy állandó javítás” – mondta nevetve.
Egyszerre nyugodt és ideges – az ünnep pillanata
Arra a kérdésre, hogyan fogadta a hírt, Krasznahorkai így válaszolt: „Először csak ideges voltam, aztán egyszerre nyugodt és ideges.” Ünneplésként barátaival portóit és pezsgőt tervezett inni egy vacsora mellett. Végül hozzátette: „Remélem, Magyarországon is mindenkit büszkévé és boldoggá tesz a Nobel-díjam.”
