Marina Abramović történelmi egyéni kiállítása az Accademiában
Az első élő női művész a velencei Gallerie dell’Accademiában
A performanszművészet nagyasszonya, Marina Abramović 2026 tavaszán a Velencei Biennálé idején, nyolcvanadik születésnapjára időzítve kap egy nagyszabású egyéni kiállítást a Gallerie dell’Accademiában. A szerb művész ezzel történelmet ír: ő lesz az első élő nő, akinek önálló tárlata nyílik az intézményben, amely évszázadok óta a reneszánsz mesterek – Titian, Veronese, Tintoretto – otthona.
Gyermekkori könnyekből életre szóló kapcsolat
„Tizennégy éves voltam, amikor anyám először elvitt a Velencei Biennáléra. Belgrádból vonattal érkeztünk, és amikor kiléptem az állomásról, elsírtam magam. Olyan gyönyörű volt – semmihez sem hasonlítható, amit addig láttam” – idézte fel Abramović.
Azóta Velence visszatérő pont lett az életében. 1997-ben itt kapta meg a Biennále Arany Oroszlánját, amelyet első női művészként vehetett át. A város azóta is különleges jelentőséggel bír számára – most pedig ismét főszerepbe kerül.
„Transforming Energy” – a test, az energia és az anyag találkozása
Az új kiállítás, Marina Abramović: Transforming Energy címmel, a sanghaji Modern Művészeti Múzeumban debütált, a Marina Abramović Intézettel közösen. A tárlat középpontjában az úgynevezett „átmeneti tárgyak” állnak: kvarcból, ametisztből és más ásványokból készült interaktív szobrok, amelyekkel a látogatók fizikailag is kapcsolatba léphetnek – ráfekhetnek, leülhetnek rájuk, vagy megérinthetik őket.
Abramović szerint ezek a természetes anyagok pozitív hatást gyakorolhatnak a testre és a lélekre. A művész hosszú távon azt szeretné, ha ezek az alkotások továbbvinnék az életművét, amikor ő már nem tud aktív performanszokat végezni. „Nyolcvan, kilencven, száz évesen nem biztos, hogy tudok majd fellépni. Ezért olyan rendszert kellett találnom, amellyel a küldetésem és az örökségem tovább élhet – ezt valósítom meg az Átmeneti tárgyakban” – mondta korábban.
A reneszánsz és a performansz párbeszéde
Velencében az Átmeneti tárgyak nem önálló térben kapnak helyet, hanem a múzeum állandó gyűjteményében – vagyis Abramović kortárs alkotásai közvetlenül kerülnek párbeszédbe a reneszánsz mesterművekkel. Ez precedens nélküli döntés az Accademia történetében.
A kiállítás kurátora, Shai Baitel, a sanghaji Modern Művészeti Múzeum művészeti igazgatója szerint ez „transzformatív pillanat, nemcsak az intézmény, hanem a múzeumok jövőbeni szerepe szempontjából is. Abramović műveinek elhelyezése a klasszikus gyűjteményben közvetlen dialógust teremt múlt és jelen között – és arra hívja a közönséget, hogy a saját testükkel is részt vegyenek ebben a párbeszédben.”
A „Pietà” új értelmezése – párbeszéd Tizianóval
A tárlat egyik kulcsműve az 1983-as Pietà című fotó, amelyen Abramović és korábbi alkotótársa, Ulay a Szűzanya és a keresztről levett Krisztus pózában jelennek meg. A művet Tiziano utolsó festményével, az 1575–76-ban készült Pietà-val együtt állítják ki, ezzel ünnepelve az eredeti mű 450. évfordulóját.
A két alkotás találkozása időn és médiumon átívelő párbeszédet teremt a szenvedés, az együttérzés és az emberi test törékenysége között – ahogy azt Abramović életműve mindig is tematizálta.
A test mint médium – klasszikus performanszok újra a reflektorfényben
A kiállításon helyet kapnak Abramović korai munkái is, köztük a legendás Rhythm 0 (1974), amelyben a művész hat órán át állt mozdulatlanul, miközben a nézők 72 különféle tárgyból választhattak, és bármit megtehettek vele – egyesek virágot adtak, mások kést.
Szerepel majd a Balkan Baroque (1997) is, amelyért Abramović megkapta a Biennále Arany Oroszlánját: ebben a performanszban négy napon át ült a perzselő velencei napon, és 1500 véres marhacsontot tisztított a Balkán-háború áldozatainak emlékére.
Abramović és Ulay – a határátlépés művészete
A kiállítás bemutatja Abramović és Ulay közös munkáit is, mint az Imponderabilia (1977), ahol a látogatóknak két meztelen test között kellett átsétálniuk, vagy a Light/Dark, amelyben a két művész egymást pofozta ritmusra. Ezek a művek a határok, az intimitás és a kölcsönös bizalom kérdéseit vizsgálják – azt, hogy a test mennyire lehet eszköze a szellem kifejezésének.
Az Accademia új korszaka – kortárs művészet a klasszikus falak között
A Gallerie dell’Accademia az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kortárs művészetre. A 2022-es Biennálén Anish Kapoor Vantablack sorozata, 2024-ben pedig Willem de Kooning nagyszabású retrospektívje töltötte meg a tereket. Most Marina Abramović következik – méltó zárása egy korszaknak, amelyben a múzeum a múltból a jelen felé nyitott.
„Különösen megtisztelő, hogy most Marina Abramović ideje jött el” – nyilatkozta Giulio Manieri Elia, az Accademia igazgatója.
Egy korszak összegzése és új kezdete
A Marina Abramović: Transforming Energy kiállítás 2026. május 6. és október 19. között lesz látható a Gallerie dell’Accademiában, majd Rómába, a Galleria Nazionale d’Arte Moderna e Contemporaneába utazik tovább. A művész életművének ez az állomása nemcsak egy hosszú pálya ünnepe, hanem a test, az anyag és az energia határainak újrafogalmazása – egy szimbolikus visszatérés oda, ahol minden elkezdődött: Velencébe.
