Piramisok Amerikában – Ian James tíz évig fotózta az Egyesült Államok rejtett szimbólumait
Egy művész szokatlan küldetése
Az elmúlt évtizedben Ian James, Los Angeles-i művész és fotográfus közel 20 amerikai államot járt be, hogy megörökítse az Egyesült Államok piramis formájú építményeit. Több mint 75 különböző helyszínen készített felvételei most könyvben láttak napvilágot Pyramids: Special Economic Vortex Zones of North America (Piramisok: Észak-Amerika különleges gazdasági örvényzónái) címmel.
A sorozat születése 2017-ben kezdődött igazán, amikor James Észak-Dakotában eljutott a hidegháborús Stanley R. Mickelsen rakétavédelmi komplexumhoz, ahol a radarállomás piramisszerű betonépülete lenyűgözte.
Út a spirituális és kapitalista piramisok között
James szenvedélyét eredetileg egy New Age rádióműsor táplálta, amelyben kazettákat mutatott be, sokszor piramis-motívumokkal díszítve. Útjai során rájött, hogy az amerikai piramisépítmények nem pusztán építészeti különlegességek: a spirituális elképzelések és a kapitalista törekvések furcsa találkozási pontjai. James szerint az Egyesült Államokban a piramis szimbolikája gyakran a „laissez faire kapitalizmus vallásának” manifesztációjaként jelenik meg.
A Memphis-i „doom piramis”
A legismertebb amerikai piramis talán a Memphisben található Bass Pro Shops épület, amelyet James több napig fotózott, de sosem lépett be. Az 1991-ben átadott épület korábban koncerthelyszínként és sportcsarnokként is működött, ma pedig üzletek, szálloda, étterem és még egy beltéri mocsár is helyet kap benne.
Az építményhez misztikus történetek is kötődnek: a tetejébe egykor egy kristálykoponyát helyeztek el, amelyről úgy tartották, energiát sugároz. James ezt a piramist „az amerikai kapitalizmus nyers esszenciájaként” írja le.
Spirituális élmények és szokatlan találkozások
Nemcsak kereskedelmi épületek kerültek James kamerája elé. Észak-Kaliforniában egy buddhista kolostorban például „lélekterápián” vett részt: egy rézdrótokkal körbetekert műanyag piramisba feküdt, miközben színes fényekkel világították a testét. A kolostor vezetője, Buddha Maitreya magát Jézus második eljövetelének tekinti, és spirituális eszközök árusításából tartja fenn közösségét.
James magánházakat is fotózott, amelyek tulajdonosai szintén hittek az építményeik energikus erejében. Volt, ahol elutasították – például Kaliforniában egy lemezproducer birtokán, ahol állítólag fegyverrel is elűzik a kíváncsiskodókat –, máshol azonban szívélyesen fogadták. Egy arizonai asszony például banánkenyérrel és kávéval kínálta, miközben arról mesélt, hogyan találták meg férjével „sorsszerűen” a piramisházukat.
Egy különleges fotóalbum üzenete
James szerint a piramisok látványa mindig misztikus hatást kelt: „Ha meglátod a horizonton, egyszerűen nem tudsz nem reagálni rá.” Könyve nemcsak fotográfiai gyűjtemény, hanem kulturális és társadalmi lenyomat is arról, hogyan vált a piramis az amerikai spiritualitás és kapitalizmus egyik legfurcsább szimbólumává.
Mai első cikkünk szintén a piramis energetikájával foglalkozott, de tudományos szemszögből
