Elhunyt Elek Judit, a magyar filmművészet kiemelkedő alakja
Egy korszak meghatározó rendezője
Hosszan tartó betegség után, 2025. október 1-jén, életének 88. évében elhunyt Elek Judit Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező – tudatta a család. A párizsi Cinema Du Réel fesztivál retrospektív vetítéssorozattal tiszteleg a rendező munkássága előtt, ahol elsőként a Meddig él az ember? című, 1967-es dokumentumfilmjét mutatják be, amely nemzetközi áttörést hozott számára.
Kezdetek és pályára állás
Elek Judit 1937-ben született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán 1961-ben végzett Máriássy Félix legendás osztályában, olyan alkotótársak mellett, mint Huszárik Zoltán, Szabó István vagy későbbi férje, Kézdi-Kovács Zsolt. Pályáját asszisztensként, dramaturgként és híradórendezőként kezdte, majd a Balázs Béla Stúdió alapító tagjaként kapcsolódott be a hazai filmkészítés kísérletező műhelyébe.
Első nagy sikerét a Meddig él az ember? hozta meg, amelyet nemzetközi fesztiválokon is díjaztak. Ezután játékfilmekkel is jelentkezett, köztük a Mándy Ivánnal közösen írt Sziget a szárazföldön című alkotással.
Dokumentumfilm és társadalmi érzékenység
A hetvenes években számos dokumentumfilmet rendezett, többek között bányászközösségekről, amelyek oktatófilm gyanánt kerültek be egyetemek tananyagába világszerte. Az 1980-as években a történelem felé fordult: Martinovics Ignácról készült tévéfilmje mellett a tiszaeszlári vérvádper feldolgozását, a Tutajosok című kétrészes játékfilmet is ő jegyezte.
Az 1984-es cannes-i filmfesztiválon mutatták be Mária nap című filmjét, amely Petőfi özvegyének történetét dolgozta fel. Ugyanebben az évben megkapta a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendje lovagi fokozatát. 1994-es Ébredés című filmjét Salernóban nagydíjjal jutalmazták.
Az emlékezet és a múlt feldolgozása
A kilencvenes évektől ismét a dokumentumfilm került előtérbe. Elie Wiesel Nobel-békedíjas írót és barátait kísérte el Erdélybe és Auschwitzba a Mondani a mondhatatlant – Elie Wiesel üzenete című filmben, amely személyes és megrendítő erejű alkotás lett.
Később férjével, Kézdi-Kovács Zsolttal létrehozta a Dánielfilm Stúdiót, ahol több dokumentumfilm mellett két játékfilmje – A hét nyolcadik napja és Visszatérés/Retrace – is elkészült. Utolsó munkájában, az És a halottak újra énekelnek című koncertfilmben az erdélyi zsidó közösségek hátrahagyott kottáiból épített zenei emléket.
Elismerések és örökség
Elek Judit pályafutását számos díj és kitüntetés kísérte. 2008-ban Kossuth-díjjal tüntették ki „az elesettek és kirekesztettek sorsa iránti aggodalmat és mélységes humanizmust tükröző sokoldalú művészi munkásságáért”. 2009-ben a Magyar Mozgókép Mestere címet, 2020-ban a Magyar–Zsidó Emlékezet Díjat kapta meg. 2023-ban a cannes-i fesztiválon mutatták be felújítva Sziget a szárazföldön című filmjét, 2024-ben pedig a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíját vehette át.
Egy életmű üzenete
Elek Judit filmjeiben következetesen az elesettek, a társadalom peremére szorultak sorsát mutatta be, miközben a történelem árnyoldalait is feldolgozta. Munkássága egyszerre volt személyes és közösségi, dokumentarista és költői, s ezzel a magyar és az európai filmművészet maradandó alakjává vált.
