Super/Man: A Christopher Reeve-történet – A köpenyen túl
Christopher Reeve örökre Superman marad a vásznon, de a Super/Man: A Christopher Reeve-történet című, 2024-es HBO Max-dokumentumfilm – Ian Bonhôte és Peter Ettedgui rendezésében, Otto Burnham társírásával – nem akarja őt hibátlan hősként ábrázolni. Ehelyett egy teljesen emberi figurát mutat: tehetségeset, ambiciózusat, sérülékenyt, néha esendőt, és végső soron rendkívül bátort, a mindennapi értelemben.
Család, hírnév és egy ember születése
A film már a kezdetektől komoly, elhivatott színészként mutatja be Reeve-et, jóval azelőtt, hogy felöltötte volna a legendás köpenyt. Archív felvételek és interjúk idézik fel színpadi képzését, első szerepeit Jeff Danielsszel és másokkal, kíméletlen felkészülését meghallgatásokra, valamint mély vágyát, hogy megfeleljen intellektuális, költő-akadémikus édesapja elvárásainak. És egy apró érdekesség: a lakótársa egy „akkoriban alig ismert színész”, bizonyos Robin Williams volt.
Reeve törött családból származott: elvált szülők, mostohaszülők, magasra tett mérce – mindezt felnőttként is magával hordozta. Első hosszú kapcsolatából, a brit modellmenedzser Gae Extonnal két gyermek született, Alexandra és Matthew, de Reeve nehezen tudta megtartani az elköteleződést. A dokumentumfilm őszintén mutatja be ezeket a hiányosságokat: önző, impulzív döntéseit, amelyek azonban mind hozzátartoztak bonyolult, emberi lényéhez.
Későbbi kapcsolata Danával már sorsfordító volt. Lánya szavaival: „Dana volt a napsütése.” Dana melege, humora és állhatatos szeretete tette lehetővé, hogy Reeve jobb társsá, és teljes szívvel jelen lévő apává váljon közös fiuk, William számára. A film hangsúlyozza: Reeve hősiességét nem a köpeny, hanem ezek a kapcsolatok határozták meg.
1995. május 27.: Baleset és következmények
Reeve addigi életét a teljes odaadás jellemezte. Már Superman előtt is hihetetlenül elkötelezett színészként ismerték. A szerepre szinte megszállottként készült: gyors meghallgatások Londonban, kimerítő súlyemelés, szigorú diéta, extrém edzések. Természetesen vékony testalkata miatt teljesen át kellett formálnia önmagát, hogy a szerepet hitelesen megjelenítse.
Amikor felkérték az Anna Karenina új feldolgozásában Jacqueline Bisset partnereként, lovaglást kezdett tanulni – annak ellenére, hogy súlyos allergiával küzdött. Fél évig naponta adott magának antihisztamin-injekciót, csak hogy dolgozhasson a szerepben. Ez a fajta szélsőséges, aprólékos odaadás jellemezte egész pályáját.
A baleset azonban a sors kiszámíthatatlanságát jelezte. Egy hüvelykkel arrébb sértetlen maradt volna, másik irányban talán azonnal meghal. Ehelyett nyaktól lefelé megbénult, mozdulatlanságra kényszerült – éles ellentétben azzal a kalandvágyó, szüntelenül mozgó emberrel, aki korábban síelt, vitorlázott, jégkorongozott.
A film nyíltan mutatja be, hogyan fogadta ezt az új valóságot. Először el akarta engedni az életet – „engedjetek el” –, de Dana miatt végül maradni akart. Lassan fáradhatatlan szószólója lett a gerincsérülés kezelésének és a fogyatékossággal élők jogainak, létrehozva a Christopher & Dana Reeve Alapítványt. Archív felvételekben Reeve maga meséli el: jobb apává vált, mert nem az őrült fizikai aktivitás és az állandó utazás töltötte ki az idejét, hanem jelen volt, beszélgetett, együtt vacsorázott a családjával. Paradox módon éppen a mérhetetlen szenvedés révén talált rá egy új, földhözragadtabb életformára.
Bár egyesek bírálták, amiért reményt sugárzott egy szinte lehetetlen helyzetben, a film úgy mutatja be, hogy ez Reeve hite volt magában a reményben – egy meggyőződés, amely inspirálhatott anélkül, hogy ámítana.
Hősiesség és művészi mélység
Bár a legtöbben Superman alakjában emlékeznek rá, a dokumentumfilm bemutatja Reeve sokrétű pályáját is. Archív felvételeken színpadi szerepei és drámai alakításai láthatók, köztük James Ivory gyönyörű filmje, a Szoba kilátással. Kár, hogy ezekből a komoly szerepekből nem kapunk még több részletet.
A nem lineáris szerkesztés – amely gyerekkor, karrier, baleset és családi élet között váltogat – dinamikusan tartja a történetet, és a közönség közelebb kerül a nyilvános ikon mögötti sokdimenziós színészhez. A film animációi – egy szoborszerű Superman-figura mozdulatai a kozmoszban – azt sugallják: Reeve ma már a világok között létezik.
A dokumentumfilm intimitásban is kiemelkedő. Barátok és családtagok archív emlékei, valamint interjúk – köztük Glenn Close és Susan Sarandon megszólalásai – melegséggel és humorral mutatják be a tartós kapcsolatok erejét. Megrázó pillanat, amikor William felolvassa Dana Reeve naplóját, amely a szeretet hétköznapi valóságait, a magányt és a gondoskodást idézi fel. Egy egyszerű gesztus – egy nedves törülköző, amellyel Chris már csak így tudja vigasztalni Danát – hétköznapi hősiességgé magasztosul.
Egy ember, nem egy mítosz
A Super/Man: A Christopher Reeve-történet mesteri munka egy ikon emberközelivé tételében. Nem engedi, hogy Reeve egy elérhetetlen, makulátlan szuperhőssé merevedjen. Ehelyett megmutatja bonyolult, néha hibázó, gyakran sérült, de mindig mélyen inspiráló emberi mivoltát.
Családja, emberi jogi munkássága és a csendes mindennapi bátorság révén igazi hőssé vált – nem azért, mert repülni tudott, hanem mert szembenézett az élettel, a tragédiával és a szerelemmel őszintén és kitartóan.
És aki maga is szeretné látni a történetet, az HBO Max és az Amazon kínálatában elérheti.
