Meghalt Sheila Jordan, a jazzének egyik legkülönlegesebb hangja
Kilencvenhat éves korában elhunyt Sheila Jordan, a jazzéneklés úttörő alakja, akinek életműve hidat vert a bebop és a modern jazz világába. Egyedi, szokatlan vokális stílusát sokaknak szokni kellett, mégis széles körben elismerték, különösen Európában. 2012-ben, 84 évesen az amerikai Nemzeti Művészeti Alapítvány a jazz mesterei közé emelte, és pályája utolsó évtizedeiben bőséges lemeztermést és intenzív tanítói munkát hagyott maga után.
Nehéz gyerekkor és a zene felfedezése
A New York Times szerint 1928. november 18-án született Detroitban Sheila Jeanette Dawson néven, szülei, Margaret és Donald Dawson mindössze 21 évesek voltak, és a General Motorsnál dolgoztak. Később azonban Jordan úgy nyilatkozott, anyja valójában csak 16 éves volt, és még a szülés napján házasodott össze apjával.
Az apa szinte azonnal eltűnt a család életéből, az anya pedig fokozatosan az alkohol rabja lett. A hároméves Sheila anyai nagyszüleihez került a pennsylvaniai Summerhillbe, egy szegény bányászfaluba. Itt sem volt jobb sora, hiszen nagyszülei szintén alkoholproblémákkal küzdöttek. „Nehéz volt életben maradni. Azt ettük, amit nagyapám – aki részben indián származású volt – vadászott: szarvast, mókust, tarajost” – mesélte később Leonard Feathernek.
Ezek között a nyomorúságos körülmények között az éneklés jelentett menedéket. Sheila a rádióban, a templomban és az iskolában is állandóan dalolt.
Detroit, Bird és a jazz szerelme
1942-ben visszakerült anyjához Detroitba, ahol jazzkedvelő barátokra talált. 1945-ben hallotta először Charlie Parker Now’s the Time című felvételét, amely eldöntötte a sorsát. Két társával, Skeeter Spighttal és Leroi Mitchell-lel megalakította a Skeeter, Mitch and Jean nevű triót, amely Parker improvizációira írt szövegeket.
Parker, amikor Detroitban játszott, a túl fiatal triótagokat nem engedhették be a klubba, ezért a hátsó ajtót nyitva hagyta nekik. Amikor először énekelt együtt vele, így dicsérte: „Millió dolláros füleid vannak” – utalva az intonáció pontosságára.
A város feszültségekkel teli légköre azonban sok gondot okozott. Sheila gyakran került rendőrségi fogdába, mert fekete zenészekkel barátkozott. 1950-ben elhagyta a triót, és New Yorkba költözött, ahol nappal titkárnőként dolgozott, éjszaka pedig „Jeannie Dawson” néven énekelt. Charles Mingus biztatta, hogy tanuljon zenét Lennie Tristano modernista zongoristától.
Házasság, válás és szakmai áttörés
1952-ben feleségül ment Duke Jordan zongoristához, akivel ritkán lépett fel közösen. Házasságuk 1962-ben válással végződött. Sheila közben kitartóan énekelt kisebb klubokban, amíg 1958-tól a Greenwich Village-i Page Three helyszínen egyre nagyobb figyelmet kapott. A zeneszerző-zongorista George Russell is felfigyelt rá, és 1962-ben bevonta The Outer View című albumába.
Russell ajánlására a Blue Note Records szerződtette, ahol 1963-ban megjelent debütáló albuma, a Portrait of Sheila. Ez volt a kiadó első énekes lemeze, amely gitárra, bőgőre és dobra épült. A lemez óriási kritikai sikert aratott, és Jordan elnyerte a DownBeat magazin Kritikusok Díját, valamint kilenc alkalommal a „Szélesebb körű elismerésre méltó tehetség” kategória első helyét.
Európa és a teljes erejű karrier
1964-ben Russell szextettjével fellépett a Newporti Jazzfesztiválon, majd rövid európai turnék következtek. Gyakran dolgozott Roswell Rudd harsonással és Steve Kuhn zongoristával, később Harvie S és Cameron Brown bőgősökkel.
1966-tól egy reklámügynökségnél dolgozott, ám amikor 1987-ben elbocsátották, úgy döntött, ideje főállású énekesnek állni. Innentől kezdve folyamatosan koncertezett, különösen Európában, és jelentős lemezkatalógust épített ki. Utolsó albuma, a Portrait idén jelent meg.
A színpad varázsa
Jordan számára az improvizáció volt a lényeg: gyakran szőtt rögtönzött történeteket előadásaiba, scateléssel vezette be a balladákat, amelyekben – ahogy mondta – „az élet fájdalma” szólalt meg.
Rendszeresen járt az Egyesült Királyságba is, 2001-ben Nick Weldonnal, 2006-ban Brian Kellockkal énekelt a londoni Ronnie Scott’s klubban, és számos más brit fellépése is emlékezetessé vált.
Életmű és örökség
2014-ben jelent meg róla Ellen Johnson könyve Jazz Child – A Portrait of Sheila Jordan címmel. Élete utolsó szakaszában lánya, Tracey gondozta, aki ma is él, ahogy féltestvére, Jaquelynn is.
Sheila Jeanette Jordan 1928. november 18-án született, és 2025. augusztus 11-én hunyt el. Munkássága a jazz történetének megkerülhetetlen része marad.
