Margaret Atwood szatirikus novellával reagált az Albertában bevezetett könyvtilalomra
A Szolgálólány meséje is tiltólistára került
Margaret Atwood, a világhírű kanadai írónő új, rövid szatirikus írással válaszolt az Alberta tartományban hozott vitatott döntésre, amely széles körű könyvtilalmat vezetett be az iskolákban. A rendelet minden olyan művet száműz a könyvtárakból, amely „explicit szexuális tartalmat” tartalmaz, így Atwood legismertebb regénye, A Szolgálólány meséje sem maradhat az oktatási intézmények polcain.
„Ha a diákok buta babák lennének”
Az írónő közösségi oldalán jelentette be, hogy mivel világhírű disztópiája már nem fér hozzá az albertai diákokhoz, írt egy „megfelelő” rövid történetet a tizenéveseknek. Mint fogalmazott, minderre azért volt szükség, mert a tartomány oktatási minisztere úgy tekint a diákokra, „mintha buta babák lennének”.
A néhány bekezdéses írás két „nagyon, nagyon jó” gyerek, John és Mary életét követi. Atwood ironikusan jegyzi meg: „Soha nem túrták az orrukat, nem volt székletük vagy pattanásuk”, miközben buzgó keresztények voltak, akik „nem törődtek azzal, amit Jézus a szegényekről mondott”, hanem inkább Ayn Rand individualista szellemiségét követve „önző, kapzsi kapitalizmust” gyakoroltak.
Az írónő groteszk fordulattal hozzáteszi: „Ja, és sosem haltak meg, mert ki akarna olyan dolgokkal foglalkozni, mint a halál, a holttestek és a gusztustalan részletek?”
Politikai fricska a Szolgálólány meséjéből
Atwood írása végül közvetlenül visszautal híres regényére: míg John és Mary „örökké boldogan” élnek, a Szolgálólány meséjének baljós jóslatai mégis valóra váltak. Az írónő szerint Danielle Smith, Alberta miniszterelnöke „kapott egy szép kék ruhát, de nem maradt állása” – utalva a regényben megjelenő elit feleségekre, akiknek látszólag van hatalmuk, de munkát nem végezhetnek. Az írás egyszerű zárása: „Vége.”
Tiltott klasszikusok és széles körű tiltólista
A könyvtilalmat konzervatív szülői jogi szervezetek – például az Action4Canada és a Parents for Choice in Education – lobbitevékenysége nyomán vezették be. A szabályozás szerint a diákok az óvodától a 12. osztályig nem férhetnek hozzá olyan művekhez, amelyekben részletes szexuális aktus-ábrázolás található.
A rendelet alapján az edmontoni iskolák 200 kötetet távolítanak el, köztük Atwood regényét, George Orwell 1984-ét, Maya Angelou Tudom, miért énekel a rab madár című önéletrajzi művét és Aldous Huxley Szép új világát. A döntés sokakban az amerikai könyvcenzúrára emlékeztet, amely az utóbbi években egyre erősebb trenddé vált.
„Vicious compliance” – belső vita a tilalomról
Érdekesség, hogy maga Danielle Smith miniszterelnök is bírálta a széles körű tiltólistát, „kegyetlen megfelelésnek” nevezve azt. Példaként grafikus regényeket – köztük Maia Kobabe világszerte elismert Gender Queer című kötetét – mutatta fel, amely explicit illusztrációi miatt váltott ki heves tiltakozást. Kritikusai szerint azonban a döntés mögött erős konzervatív nyomás húzódik meg, amely elsősorban azokat a könyveket célozza, amelyek az LMBTQ+ identitásokat erősítik.
Atwood: „Mielőtt nyilvános könyvégetések lesznek”
Margaret Atwood nem először reagált ironikusan a tilalomra. A tiltás előtt közösségi oldalán azt írta: „Ne olvassátok A Szolgálólány meséjét, mert lángra kap a hajatok!”, majd hozzátette: „Szerezzetek be egy példányt most, mielőtt nyilvános könyvégetéseket tartanak belőle.”
Az írónő szatirikus története így nemcsak a könyvtilalomra adott irodalmi válasz, hanem a szólásszabadság és a kritikus gondolkodás védelmében tett bátor gesztus is.
