Ingrid Bergman – a filmvászon örök ragyogása
Egy különleges születésnap emlékezete
Száztíz éve, 1915. augusztus 29-én született Stockholmban Ingrid Bergman, a svéd színésznő, akinek neve ma is egyet jelent a klasszikus filmművészet fénykorával. Három Oscar-díj, Golden Globe- és Emmy-díjak, valamint a színházi Oscarként számon tartott Tony-díj fémjelzik pályáját. Bergman alakításait a világ legnagyobb rendezői irányították: Kertész Mihály, George Cukor, Alfred Hitchcock, Roberto Rossellini, Jean Renoir és Ingmar Bergman egyaránt dolgozott vele.
Gyermekkori veszteségek és első szárnypróbálgatások
Élete kezdetét súlyos veszteségek árnyékolták be: két évesen elveszítette édesanyját, tíz évvel később pedig édesapját is. A színiiskola elvégzése után húszévesen robbant be a svéd film világába az Intermezzo című alkotással, amely egy fiatal zongoratanárnő szerelméről mesélt. Alakítása felkeltette David O. Selznick amerikai producer figyelmét, aki Hollywoodba hívta, és új korszakot nyitott életében.
Casablanca és a világhír
A világhírnév kapuját a Kertész Mihály által rendezett Casablanca tárta ki előtte 1942-ben. A Humphrey Bogarttal közös jelenetekben szinte izzott a levegő, és megszületett a filmtörténet egyik legemlékezetesebb párosa – annak ellenére, hogy a két színész a magánéletben nem kedvelte egymást.
Bergmant 1943-ban jelölték először Oscar-díjra, egy évvel később pedig már kezében tarthatta az aranyszobrot George Cukor Gázláng című thrillerének főszerepéért. Alfred Hitchcockkal a Forgószél forgatásán dolgozott együtt, később pedig Szent Johannát is eljátszotta, ami újabb Oscar-jelölést hozott számára.
Botrányos szerelem és itáliai évek
1949-ben a neorealizmus úttörője, Roberto Rossellini oldalán találta meg új szerelmét. A Stromboli forgatásán kibontakozó kapcsolatért mindketten házasságot hagytak hátra. A közös élet és munka azonban botrányt kavart Amerikában, és Bergman évekre kegyvesztett lett Hollywoodban. A Rossellinivel forgatott filmek kevés sikert arattak, a házasság is zátonyra futott.
Győztes visszatérés Hollywoodba
Az ötvenes évek közepén Jean Renoir vígjátéka után Bergman diadalmasan tért vissza az amerikai filmgyártásba. Az Anasztázia címszerepével elnyerte második Oscar-díját, a közönség és a kritika újra a keblére ölelte. Későbbi alakításai közül kiemelkedik a Gyilkosság az Orient Expresszen epizódszerepe, amely harmadik Oscar-díját hozta meg, valamint Ingmar Bergman Őszi szonátája, amely pályafutásának egyik legmegrendítőbb záróköve lett.
Színpadon és baráti körben
Ingrid Bergman nemcsak filmen, hanem színházban is otthonosan mozgott: Párizsban, Londonban és New Yorkban egyaránt sikerrel lépett színpadra. Már 1947-ben Tony-díjat kapott, ami ritka elismerésnek számított. Magánéletében szoros barátság fűzte Hemingwayhez, Cary Granthez és Frank Sinatrához is.
Az utolsó évek és öröksége
Egészsége a hetvenes évek végén megrendült, de utolsó szerepe, Golda Meir izraeli miniszterelnök megformálása 1982-ben ismét Golden Globe-ot és Emmy-díjat hozott számára. Ingrid Bergman még azon az évben, 67. születésnapján hunyt el Londonban. Gyermeke, Isabella Rossellini folytatta a színészi pályát, unokája, Elettra Wiedemann pedig modellként és gasztronómiai szakíróként vált ismertté.
Egy örök csillag fénye
Ingrid Bergman emlékét szobra, róla elnevezett rózsafajta, a hollywoodi Hírességek Sétányán csillag, valamint tiszteletbeli César-díj is őrzi. Születésének centenáriumán Cannes plakátjára került arcképe, és dokumentumfilm mutatta be életútját.
Az első, s Alicia Vikander mellett mindmáig egyetlen svéd színésznő, aki Oscar-díjat nyert, Ingrid Bergman örökre a filmművészet nagy ikonja marad: alakításai időtlenek, tekintete pedig ma is ugyanazzal a varázslattal ragyog, ahogy a Casablanca felejthetetlen jeleneteiben.
