Magyar űrhajósok élménybeszámolója a Millenárison – Kapu Tibor és Cserényi Gyula a közönség előtt
Nagyszámú érdeklődő gyűlt össze szombaton a Millenáris parkban, ahol Kapu Tibor kutatóűrhajós és tartalékosa, Cserényi Gyula osztotta meg élményeit az űrutazásról, a kiképzésről és a Nemzetközi Űrállomáson töltött napokról. Az eseményen a közönség kérdezhetett, közös fotók készültek, és autogramot is lehetett gyűjteni.
A kiválasztástól a felbocsátásig
Kapu Tibor, Magyarország második kutatóűrhajósa, az Axiom-4 misszió tagjaként június 25. és július 15. között teljesített szolgálatot az űrben, ahol 25 tudományos kísérletet végzett a HUNOR Magyar Űrhajós Program keretében. Társa, Cserényi Gyula tartalékos kutatóűrhajósként a Földről segítette a küldetés sikerét.
Mindketten felidézték, hogyan indult útjuk a programban. Pályázatukat az utolsó pillanatban adták be, és 245 jelentkező közül kerültek a legjobbak közé. A kiválasztási folyamat szigorú szűrőkön keresztül zajlott, 2022 márciusára 44-en maradtak, ekkor Hamburgban folytatták a teszteket. Egyéves alapkiképzés várt rájuk, amelyet négyen teljesítettek, és életre szóló barátságokat kötöttek társaikkal, köztük Szakály Andrással és Schlégl Ádámmal.
A döntő pillanat 2024. május 26-án jött el, amikor lezárták a kiképzést, és kiválasztották a két magyar űrhajóst. A dátum nem véletlen: pontosan 44 évvel korábban ezen a napon indult útnak Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós.
Kemény kiképzés Houstonban és Floridában
Az amerikai felkészülés 2024 augusztusában kezdődött, elsősorban Houstonban, a NASA, az Axiom Space és a SpaceX központjaiban. A tréning során a gyakorlatra helyezték a hangsúlyt: a vészhelyzetek kezelését többször végigpróbálták, minden folyamatot alaposan begyakoroltak.
A felkészülést a küldetés előtti karantén zárta, amely rekordhosszúságúra nyúlt: 32 napig tartott a floridai elzártság, ami kétszerese volt a szokásos időnek. Kapu Tibor felidézte, hogy a reggeli tengerparti futások segítettek átvészelni ezt a hosszú várakozást.
A rakéta ereje és a világűr csendje
A felbocsátásról Kapu Tibor úgy nyilatkozott: „Ez az élmény leírhatatlan, még Peggy Whitson, a küldetés parancsnoka sem találja a megfelelő szavakat rá, pedig több mint harminc éve jár űrbe.” Bár a centrifugában begyakorolták a rájuk váró erőhatásokat, a rakéta életre kelése mindent felülmúlt. „Az ember szája mosolyra szalad, és gyermeki sikollyal fogadja a pillanatot” – mondta.
A 100 kilométeres magasságig tartó első szakasz két és fél percig tartott, majd a második fokozat még hét percen át működött. Ezután hirtelen megszűnt minden zaj és rázkódás: beállt a súlytalanság és a világűr csendje.
Kísérletek, csapatmunka és a kupola varázsa
A Nemzetközi Űrállomáson 18 napot töltött, ez idő alatt 25 tudományos kísérletet hajtott végre. Kapu Tibor hangsúlyozta: ez közös munka eredménye volt, hiszen a háttérben közel ezren dolgoztak. A legnagyobb élményt azonban a kupolában töltött percek jelentették számára: „Felfelé néztünk a Földre, amely gyönyörű, fényes, színes, és mindig változik. Egyik este 90 percet tölthettem ott egyhuzamban.”
A visszatérés és a köszönet
A visszatérés legkritikusabb része az a 12 perc volt, amíg a légkörön át száguldva a plazma miatt megszakadt a kommunikáció. Végül sikeresen landoltak, és az utazás történelmi pillanattá vált a magyar űrkutatásban.
Cserényi Gyula a Földről kísérte végig az eseményeket, a felbocsátást a Kennedy Űrközpontban nézte végig, és a dokkolás pillanatát Floridában, a Kapu család társaságában élte át. Mint mondta, számára a Nemzetközi Űrállomásra való megérkezés volt a legkatartikusabb pillanat.
Az élménybeszámoló végén Kapu Tibor külön köszönetet mondott Ferencz Orsolyának, az űrkutatásért felelős kormánybiztosnak, akit a program motorjaként jellemzett: „Nélküle ez a küldetés nem jöhetett volna létre.”
