A Tisza átalakított arca – hogyan formálta át a folyószabályozás az Alföld egyik legfontosabb folyóját?
A természetes folyótól a szabályozott mederig
A Tisza évszázadokon át szabadon kanyargott az Alföldön, természetes folyamataival alakítva a tájat és a környező települések életét. A 19. század közepétől azonban az ember egyre erőteljesebben avatkozott be a folyó működésébe. Egy friss magyar kutatás most részletesen feltárta, hogyan változtatta meg a Tiszát több mint másfél évszázad beavatkozássorozata.
Három nagy beavatkozás története
A kutatók 1838 és 2017 közötti térképeket, keresztmetszeti felméréseket és vízépítési dokumentumokat elemeztek, majd három jelentős korszakot különítettek el a Tisza átalakulásában.
Az első nagy változás az 1846–1890 közötti kanyarulatátvágások idején következett be. Ekkor a folyó hosszát csaknem 40 százalékkal csökkentették, hogy a víz gyorsabban haladjon és az árvizek levezetése könnyebb legyen.
A második hullám az 1930–1960 között épített partvédőművekhez kapcsolódik, amelyek a folyószakasz 44 százalékát érintették. A harmadik pedig az 1970-es évek vízlépcső-építése volt, amelyek szintén jelentős mértékben módosították a Tisza természetes viselkedését.
Egyre mélyebb, egyre keskenyebb meder
Az elemzés eredményei rávilágítanak: a beavatkozások nyomán a Tisza fokozatosan mélyítette saját medrét. A legmélyebb pontokat összekötő vonal átlagosan 1,2 méterrel került mélyebbre, mint 1890-ben. Eközben a folyó medrének szélessége is jelentősen változott: a korábbi 203 méteres átlag mára 126 méterre szűkült.
Ezek a változások a folyó hordalékmérlegét is befolyásolták. A Tisza ma jóval kevesebb hordalékot szállít, mint az elmúlt másfél évszázadban, sőt, a jelenlegi mérlege negatív: több üledék hagyja el a medrét, mint amennyi érkezik. Ez azt jelenti, hogy a folyó továbbra is mélyül.
Mit hozhat a jövő?
A szakértők szerint a jelenlegi trendek komoly kihívásokat hordoznak. Ha a partbiztosítások sorra károsodnak, az a meder kiszélesedését, hordaléknövekedést és alacsonyabb árvízszinteket eredményezhet. Ugyanakkor, ha a partvédőműveket folyamatosan helyreállítják, az újabb mélyüléshez és további mederszűküléshez vezethet.
Ez utóbbi forgatókönyv emelkedő árvízszintekkel és a talajvízszint süllyedésével járhat, ami súlyos vízháztartási problémákat okozhat a térségben.
A 19. századi döntések öröksége
A kutatás egyértelművé teszi, hogy a 19. század közepén megindult folyószabályozási munkák nem csupán a múlt részei, hanem napjaink vízgazdálkodását is alapvetően meghatározzák. A Tisza átalakított arca jól mutatja, hogy az emberi beavatkozások milyen hosszú távú és sokszor előre nem látható következményekkel járnak.
