Az Állatfarm születése – hogyan segítette Orwell felesége a 20. század egyik legfontosabb regényét
Hideg tél és egy meleg ágyban születő remekmű
A második világháború legsötétebb éveiben, az 1943–44-es kemény tél idején George Orwell és felesége, Eileen a londoni Kilburn egyik rosszul fűtött lakásában éltek. A lakás egyetlen igazán meleg pontja az ágy volt, vastag takarók alatt. Esténként Orwell itt olvasta fel frissen megírt oldalait feleségének, aki nemcsak hallgatósága, hanem alkotótársa is volt. Az Állatfarm első változatai így születtek meg, párbeszédben, közös gondolkodás során.
Eileen ekkoriban a brit Élelmezési Minisztériumban dolgozott, ahol többek között a BBC rádió Kitchen Front című műsorának készítésében vett részt. Itt azt tanácsolták a lakosságnak, hogyan lehet a szűkös fejadagokból is tápláló ételeket varázsolni. Orwell maga a Tribune című lap irodalmi szerkesztőjeként dolgozott, heti három napban, így jutott ideje írásra.
Eileen szerepe az Állatfarm alakulásában
Eileen nem csupán gépelte és javította férje kéziratait, hanem tartalmi javaslatokat is tett. Feltehetően ő vetette fel, hogy a mű ne száraz politikai pamflet legyen, hanem egy állatmesébe oltott szatíra. Ez a forma tette lehetővé, hogy Orwell éles politikai mondanivalója széles közönséghez is eljusson. A regény 1944 februárjára készült el, és azóta is a világirodalom egyik legtisztábban megírt és legtöbbet idézett műve.
A spanyol polgárháború árnyéka
Orwell és felesége közvetlenül ismerték a sztálini rendszer brutalitását. A spanyol polgárháború idején látták, hogyan rágalmazzák, börtönzik be, kínozzák és gyilkolják meg a sztálinisták azokat a baloldaliakat, akik nem követték vakon a moszkvai vonalat. Ők maguk is csak hajszál híján menekültek el a letartóztatás és kivégzés elől. Ezek az élmények végérvényesen meggyőzték Orwellt arról, hogy a Szovjetunió nem a szocializmus, hanem annak torz paródiája.
A publikálás akadályai
Bár az Állatfarm 1944 elejére elkészült, a megjelenésig hosszú és rögös út vezetett. A háborús szövetségi politika miatt Nagy-Britanniában szinte tabunak számított a Szovjetunió bírálata. A szovjetbarát lobbi és a brit intézményekbe beépült ügynökök – köztük a hírhedt Guy Burgess – mindent megtettek, hogy elhallgattassák a kritikus hangokat.
Öt nagy kiadó is visszautasította a kéziratot, köztük a Faber, amelynek vezetője, T. S. Eliot úgy vélte, „nem ez a megfelelő időpont a politikai helyzet ilyen kritizálására”.
Végül megszületik a könyv
Csak 1944 júliusában vállalta a kockázatot Fredric Warburg, a Secker & Warburg kiadó bátor igazgatója, aki korábban is publikált vitatott baloldali műveket. Azonban papírhiány és további politikai óvatosság miatt az Állatfarm csak 1945. augusztus 17-én jelenhetett meg. Ekkorra a brit közvéleményben már megindult a kiábrándulás a Szovjetunióból, így a könyv meglepően kevés botrányt kavart, és gyorsan siker lett.
Időtlen figyelmeztetés
Orwell „mese” alcímmel ellátott műve nem csupán a szovjet rendszer paródiája, hanem örök érvényű figyelmeztetés arra, hogyan sajátíthatják ki vezetők a nép szabadságvágyát saját hatalmuk érdekében. Az Állatfarm azóta is a szabadság és a demokrácia egyik legfontosabb irodalmi szimbóluma. Példányai titokban jártak kézről kézre a vasfüggöny mögötti országokban, és még napjainkban is idézik Mianmar, Zimbabwe vagy Ukrajna demokratikus mozgalmai.
Orwell üzenete ma talán még időszerűbb, mint valaha: a politikusokat folyamatosan ellenőrizni kell, szembesíteni az igazsággal, és eltávolítani, ha saját érdekeiket a közösség elé helyezik. Az Állatfarm éppen ezért nyolcvan év után is élő, eleven mű maradt.
