Elhunyt Eddie Palmieri, a rumba és a latin jazz úttörő zongoristája
Eddie Palmieri, a latin zene egyik legnagyobb hatású avantgárd művésze, a rumba és a latin jazz megújítója, 88 éves korában hunyt el. Halálhírét szerda este közölte a Fania Records. Lánya, Gabriela a New York Times-nak elmondta: édesapja hosszú betegség után, New Jersey-i otthonában halt meg aznap.
Grammy-rekorder a latin zenében
A zongorista, zeneszerző és zenekarvezető 1975-ben, The Sun of Latin Music című albumával első latinóként nyerte el a Grammy-díjat. Pályafutása során összesen nyolc Grammy-t vehetett át, közel negyven albumot adott ki, és a 80-as éveiben is aktív maradt – még a koronavírus-járvány első hullámában is adott élő közvetítéses koncerteket.
Gyerekkor a Spanish Harlemben
Palmieri 1936-ban született New York spanyol negyedében, a Spanish Harlemben, abban az időszakban, amikor a zene sokak számára a kitörés lehetőségét jelentette. Már fiatalon zongorázni tanult, akárcsak bátyja, a később szintén híressé vált Charlie Palmieri. Tizenhárom évesen azonban elcsábította az ütőhangszerek világa, és nagybátyja zenekarában timbalon kezdett játszani.
Később visszatért a zongorához, amelyet egyfajta ütőhangszerként kezelt. „Frusztrált ütőhangszeres vagyok, ezért a zongorán élem ki magam” – mondta egyszer önéletrajzában.
Újítások és áttörések
Az 1950-es években a trópusi zenében próbálta ki magát, több zenekarban is játszott, mielőtt 1961-ben megalapította saját együttesét, a La Perfectát. A trombiták helyett harsonákkal dolgozó formáció újszerű hangzása hamar a korszak legnagyobb latin zenekarai – Machito, Tito Rodríguez – mellé emelte őket.
Palmieri pályáján több mérföldkő is volt: a bátyjával közösen készített Vámonos Pa’l Monte (1971), a különböző stílusokat ötvöző Harlem River Drive (1971), majd a történelmi Grammy-t hozó The Sun of Latin Music (1974). Az 1980-as években újabb díjakat nyert, többek között a Palo Pa’ Rumba (1984) és a Solito (1985) albumokkal.
A latin jazz kategória védelmezője
Palmieri kulcsszerepet játszott abban, hogy 1995-ben létrejött a Grammy-díj legjobb latin jazz album kategóriája. Amikor 2011-ben megszüntették, nyíltan bírálta a döntést, mondván: „Még jobban marginalizálják a zenénket, a kultúránkat és a népünket.” A kategóriát a következő évben visszaállították.
Együttműködések és elismerések
A 2000-ben kiadott Masterpiece című lemezen Tito Puente-vel dolgozott, a kritikusok ünnepelték, és két Grammy-t is nyert vele. A Smithsonian Intézet 1988-ban két koncertjét is rögzítette a washingtoni Nemzeti Amerikai Történeti Múzeum gyűjteményébe, 2002-ben pedig a Yale Egyetem Chubb-ösztöndíjjal tüntette ki közösségépítő munkájáért.
Pályafutása során olyan neves zenészekkel dolgozott együtt, mint Nicky Marrero, Israel “Cachao” López, Alfredo “Chocolate” Armenteros, Lewis Khan és Bobby Valentín.
Egy korszak lezárult
2010-ben Palmieri bevallotta, hogy zenei értelemben kissé magányosnak érzi magát, mivel sok régi zenésztársa már nem él. Halálával a latin zene történetének egy jelentős fejezete zárult le – öröksége azonban tovább él a rajongók és zenésztársak emlékezetében, valamint a több évtizedes, gazdag életműben.





