A színház bölcs oroszlánja – Életműdíjat kap Mácsai Pál
Az Örkény Színház alapító igazgatóját tüntetik ki a 46. Színikritikusok Díjátadóján
A 46. Színikritikusok Díjátadója méltó pillanattal indítja az őszi évadot: szeptember 15-én, az Eötvös10-ben életműdíjat kap Mácsai Pál. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, színházigazgatót a magyar színházi élet egyik legmeghatározóbb alakjaként ismeri a szakma és a közönség. A díjhoz kapcsolódó laudációból kiderül, hogy Mácsai nemcsak színészi teljesítményével, de művészi és emberi iránytűként működő vezetésével is nyomot hagyott a kortárs magyar színház történetében.
Örkény szelleme mögött egy ember állt: Mácsai
A Színházi Kritikusok Céhe idén is kiosztja a legfontosabb szakmai elismeréseket: az életműdíj mellett Kurázsi-díjat kapnak a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház volt munkatársai, a Jövő díját az Apertúra társulata nyeri el, míg a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díját a Budapest Bábszínház Hamupipőke című produkciója érdemelte ki. Az életműdíj azonban kétségtelenül az esemény súlypontja, különösen idén, amikor az egyik legkarakteresebb színházi alkotó kapja: Mácsai Pál.
A díjat kísérő laudációt Stuber Andrea jegyzi, aki írásában nemcsak pályaképet rajzol, hanem személyes és pontos képet is ad Mácsai karakteréről, szellemi hátországáról, és arról az alázatról, amellyel két évtizeden át vezette az Örkény Színházat.
„Az alapító igazgató mégis egy és oszthatatlan: Mácsai Pál”
Mácsai színészi karrierje a legendás Kerényi-osztályban indult, majd a Nemzeti és a Madách Színházban folytatódott. A Madách Kamara vezetése után 2004-ben megalapította az Örkény István Színházat, amely azóta Budapest egyik legfontosabb művészszínházává vált. Vezetőként a sokszínű igényességet, a következetességet és a művészi kockázatvállalást tekintette vezérelvnek, miközben a társulatot szilárd értékek mentén formálta.
Stuber Andrea méltatásában hangsúlyozza, hogy Mácsai vezetőként nem bújt el a konfliktusok elől: „Akkor volt szolidáris és bátor, amikor kellett.” Húsz évnyi igazgatói munka után nemcsak méltósággal, hanem felelősségteljes előrelátással adta át az Örkény vezetését, amivel példát mutatott az egész szakmának.
A színpadon is emlékezetes – és megismételhetetlen
Mácsai neve nemcsak színházigazgatóként vált fogalommá, hanem színészként is. Az Azt meséld el, Pista című Örkény-estjét huszonnégy éve játszik telt ház előtt, de kiemelkedőt nyújtott A hattyú, a János király, a Bernhardi professzor vagy épp A Solness építőmester főszerepeiben is.
Művészi személyiségét a laudáció szimbolikus képekkel ragadja meg:
„Ha nyelvet kellene társítani Mácsai Pálhoz, akkor az a francia. Ha várost, akkor talán Róma, de mindenképpen valami olasz. Ha korszakot: reneszánsz. Ha növényt, perzsa varázsfa. Ha nagyvadat, akkor ő az a szinte mosolygó, fenséges oroszlán, amelyik bejön a gangról az édesapja festményén.”
A színházi szakma tiszteletadása
Az életműdíj egyértelmű elismerése annak a morális és szakmai iránytűnek, amelyet Mácsai képviselt és képvisel ma is a magyar színházi világban. A díj nemcsak egy pályát zár le, hanem reflektorfénybe helyezi azt az értékrendet is, amelyben bátorság, fegyelem és elegancia egyszerre van jelen – mindezt a közönség és a színház iránti mély elköteleződés jegyében.
