Ternovszky Béla „szerelmes földrajza” – Pomáz nyomot hagyott a Macskafogó rendezőjében
A legendás rajzfilmes gyerekkora, emlékei és alkotói világának gyökerei elevenedtek meg az M5 műsorában
Ternovszky Béla, a Macskafogó című rajzfilm kultikus alkotója, gyerekkora óta szoros kapcsolatban áll az állatokkal, a természettel és a pomázi vályogház egyszerű, de gazdag világával – derült ki az M5 kulturális csatorna Szerelmes földrajz című műsorának legutóbbi epizódjából, amelyben a Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező életének meghatározó helyszínein kalauzolta végig a nézőket. A közmédia Sára-Csoóri-életműdíjával kitüntetett művész életútja szorosan összefonódik a Budapesthez közeli Pomázzal, ahol ma is él, és ahol gyerekkorának emlékei, örömei és tragédiái egyaránt otthonra leltek.
Macskák, egerek és kutyák – az ihlet forrása egy vályogházból
Ternovszky Béla ötévesen költözött Pomázra, a család vályogháza nemcsak meghatározó gyermekkori élmények színtere lett, hanem későbbi alkotói világának inspirációja is. A vastag falak tele voltak egerekkel, amelyek nyomában ott ólálkodtak a macskák is – nem csoda, hogy ezek az állatok később a Macskafogó hőseiként születtek újjá.
A rendező humorral idézte fel, hogyan kötött barátságot kiskorában nemcsak a macskákkal és egerekkel, hanem a kutyákkal is. Az állatok iránti szeretet nem csupán személyes kötődést jelentett, hanem meghatározó vizuális és érzelmi motívummá vált művészetében.
A gyerekkor emlékei: örömök és tragédiák egyaránt
A műsor során Ternovszky meglátogatta egykori általános iskoláját is, ahol máig őrzik negyedik osztályos fogalmazásfüzetét. A nosztalgikus hangulatot azonban árnyalta egy súlyos tragédia emléke, amely szintén ehhez az időszakhoz kapcsolódik. Egy barátja, aki szerette erejét fitogtatni, véletlenül halálos áramütést szenvedett az iskola udvarán egy vízvezetékcsere során, amikor egy fémrudat felemelve hozzáért a felső villanyvezetékhez. Ternovszky megrendülten mesélt az esetről, amely évtizedek múltán is mély nyomot hagyott benne:
„Éppen vízvezeték-csere volt az intézményben, egy vascső a falhoz volt támasztva. Büszke volt erejére és megemelte a rudat, majd eltorzult az arca. Felnéztem és láttam, az hozzáért a felső villanyvezetékhez. Szegény végzetes áramütést szenvedett és meghalt.”
Lányok, kastélyfalak és a Duna hullámai
A fiatalkor további helyszínei közé tartozik a Teleki-Wattay Kastély, amely akkoriban leánynevelő intézetként működött. A fiúk a kastély kőfalán keresztül próbálták megnyerni a bentlakó lányok figyelmét – az emlék vidáman idéződik fel, mint a fiatalság szertelen és romantikus epizódja.
Hasonlóan fontos helyszín volt a szentendrei Duna-part és a Pap-sziget, ahol a hajók hullámaiban fürödve vagy horgászat közben édesapjával töltötte az időt. Ezek a tájak, természetes szépségükkel és élményszerű jelenlétükkel, máig a rendező „szerelmes földrajzának” részei.
A sport szeretete, Dobogókő varázsa és a jelen örömei
A sport is gyerekkora óta szerves része Ternovszky életének: a lovaglás, a tenisz, a korcsolyázás és a síelés mind olyan tevékenységek, amelyek nemcsak fizikai, hanem lelki egyensúlyt is adnak számára. A síelés szeretete vezette el Dobogókőre is, amelyet nemcsak a sport, hanem spirituális vonzereje miatt is rendszeresen felkeresett. A hegyek és a Duna panorámája, a természet csendje mind hozzátartozik ahhoz az életérzéshez, amelyet Ternovszky a műsorban is közvetített.
A rajzfilmrendező ma is Pomázon él, ahol lovakat tart, és boldog nyugdíjas éveit tölti, miközben továbbra is a derű és az alkotás lelkületével szemléli a világot. Édesapja túlélte az orosz hadifogságot, mégis a pozitív világlátásra tanította fiát – ez a látásmód lett Ternovszky életének és munkásságának egyik legfőbb iránytűje.
A Szerelmes földrajz című műsor, amelyben a rajzfilmrendező nemcsak gyerekkora fontos helyszíneit mutatta meg, de családi fotóalbumába is betekintést engedett, a műsor Médiaklikk-oldalán nézhető újra.
