Egy új mesterséges intelligencián alapuló irodalmi fordítószolgáltatás indult az Egyesült Királyságban, amely a hagyományos kiadók mellett az önállóan publikáló szerzőket is megcélozza. A GlobeScribe.ai mindössze 100 dolláros könyvenkénti és nyelvenkénti díjért kínálja fordítási szolgáltatását, ami jelentősen alulmúlja a humán fordítások szokásos költségeit – és ezzel együtt komoly vitát is keltett az irodalmi fordítók körében.
„Szélesebb kör számára válik elérhetővé a fordítás”
A GlobeScribe.ai alapítói, Fred Freeman és Betsy Reavley – akik korábban a krimi- és thrillerkiadásra szakosodott Bloodhound Booksot vezették – szerint az új szolgáltatás nem helyettesíteni kívánja az emberi fordítást, hanem kiszélesíteni annak lehetőségeit.
„A szakértői, emberi fordításnak mindig lesz helye, különösen az irodalmilag kifinomult vagy komplex szövegek esetében. A GlobeScribe.ai azonban új lehetőségeket nyit meg, és elérhetőbbé teszi a fordítást sokkal szélesebb réteg számára” – nyilatkozták a cég alapítói.
Vakteszt: az olvasók nem tudták megkülönböztetni az AI-fordítást
A GlobeScribe szerint „kiterjedt vaktesztelést” végeztek: anyanyelvi olvasók emberi és AI által készített fordításokat olvastak anélkül, hogy tudták volna, melyik melyik. A vállalat közlése szerint az olvasók „következetesen nem tudták megbízhatóan megkülönböztetni” a kettőt, sőt, „egyes esetekben az AI által segített verziók közelebbinek tűntek az eredeti angol kézirat hangulatához és hűségéhez”.
Fordítói tiltakozás: „Ez nem irodalom, csak illúzió”
Az irodalmi fordítók szövetsége és több neves fordító erőteljesen bírálta az új szolgáltatást. Ian Giles, a Society of Authors Fordítói Tagozatának elnöke úgy fogalmazott:
„A GlobeScribe ugyan azt állítja, hogy globálisan elérhetővé teszi az irodalmat, de ezzel kiszorítja azokat az embereket, akik képesek valóban átültetni a szövegek kulturális mélységeit. Azt állítani, hogy az AI felveheti a versenyt az emberi fordítással, vagy akár felül is múlhatja azt, egyszerűen téves.”
Polly Barton, a Butter című japán regény sikeres fordítója hozzáteszi:
„A legjobb irodalmi fordítások túlmutatnak a szavakon. Ritmust, atmoszférát, érzelmi hangulatot és kulturális kontextust közvetítenek – ezt nem lehet egy algoritmusra bízni.”
Deepa Bhasthi, aki idén elnyerte az International Booker-díjat Banu Mushtaq Heart Lamp című művének kannadáról angolra történő fordításával, kulturális árnyalatokról beszélt:
„A kannadában vannak olyan szavak, amelyek teljes kulturális világokat rejtenek. Ezek fordításához emberre van szükség – olyasvalakire, aki érti a látható és láthatatlan jelentésrétegeket is.”
Kritikus kérdések a vaktesztekről
Többen a GlobeScribe módszertanát is kétségbe vonták. Barton szerint:
„Az, hogy valaki anyanyelvi beszélő, még nem jelenti azt, hogy képes szakszerűen megítélni egy irodalmi fordítás minőségét.”
Bhasthi is kétkedve fogadta a tesztek megbízhatóságát:
„Nem tudjuk, milyen szövegeket használtak, kik voltak a tesztolvasók, milyen műfajokról volt szó – ezek alapvető kérdések.”
A cég: nem helyettesítés, hanem kiegészítés
A GlobeScribe.ai alapítói elismerik, hogy a művészeti szektor egy része joggal tart az AI térnyerésétől, de szerintük a technológia „megfelelő hozzáállással és felelősséggel alkalmazva” segítheti is a szakmát. Úgy látják, az AI nem kiváltja, hanem támogatja a humán fordítást, és növelheti a termelékenységet.
Fordítók: az értékvesztés már most elkezdődött
Julia Sanches, aki többek között Eva Baltasar Boulder című regényét fordította katalánról angolra, borúsabban látja a jövőt:
„Bár a GlobeScribe nem tudná lefordítani azokat a szövegeket, amelyeken én dolgozom, mégis nyomasztó ez a trend. Az efféle szolgáltatások azt a látszatot keltik, hogy a fordítás azonnal elvégezhető, és ez leértékeli a munkánkat. Ha a ‘jó lesz ez így is’ válik az új irodalmi normává, az nemcsak a fordítóknak, hanem az íróknak és olvasóknak is árt.”
Polly Barton pedig még messzebbre tekint:
„Ez nem áll meg a fordításnál. Talán a fordítók az elsők, akiket kiszorít az AI, de hamarosan más munkakörök is sorra kerülnek. Nekünk kell eldönteni, hogy ezt akarjuk-e.”
