A színház ünnepe: Megkezdődött a 79. Avignoni Színházi Fesztivál
Július 5-én ünnepélyesen kezdetét vette a 79. Avignoni Színházi Fesztivál, amely immár több mint hét évtizede a világ egyik legjelentősebb kulturális eseménye, és minden nyáron színházi fővárossá varázsolja a dél-franciaországi Avignont. Az idei fesztivál programja minden eddiginél változatosabb, és különös hangsúlyt fektet a kortárs tánc, valamint az arab világ művészeinek bemutatására.
Mesék és mozdulatok a nyitóesten
A nyitóelőadás hagyományosan a Pápai palota monumentális díszudvarában zajlott, amely a fesztivál ikonikus helyszíneként különleges atmoszférát biztosít minden évben. Idén Marlene Monteiro Freitas, a Zöld-foki szigeteki koreográfus „Nôt” című táncelőadása nyitotta meg a programsorozatot, amelyet Az Ezeregyéjszaka meséi inspiráltak.
A darab vizuális világát és mozdulatrendszerét áthatja a keleti történetmesélés burjánzó fantáziája és a kortárs koreográfiai nyelv merész szabadsága. A rendező-koreográfus jellemzően groteszk, abszurd elemekkel dolgozik, és ezúttal sem félt a határok feszegetésétől: a „Nôt” egy különös, szürreális világba vezette be a nézőket, amelynek motívumai a mítosz, a test, a szabályok és a káosz köré szerveződtek.
Arab fókusz és társadalmi kérdések
Tiago Rodrigues fesztiváligazgató harmadik évadában újra tematikus fókuszt adott a fesztiválnak: 2023-ban az angol, 2024-ben a spanyol, idén pedig az arab nyelv és kultúra került a figyelem középpontjába. Ennek jegyében több mint 15 arab művész – főként koreográfusok és zenészek – kapott bemutatkozási lehetőséget az idei programban.
A hivatalos programban szereplő darabok közül sok reflektál az aktuális társadalmi és politikai eseményekre. Ali Chahrour libanoni koreográfus „Amikor megláttam a tengert” című munkája például a közelmúltban zajló fegyveres konfliktusok árnyékában elhagyott libanoni vendégmunkások történeteit dolgozza fel – érzékeny és lírai táncnyelven keresztül.
Rodrigues szerint a fesztivál „genetikai kódjához” tartozik, hogy teret adjon a művészeknek arra, hogy mélyreható kérdéseket vessenek fel: akár közvetlen, akár szimbolikus formában. A művészet nem csak díszlet, hanem gondolkodásra sarkalló tükör – ez az alapelv kíséri végig az egész programot.
Kortárs mesterek, klasszikus újraértelmezések
A világ élvonalába tartozó társulatok és rendezők is jelen vannak Avignonban. Különösen nagy érdeklődés övezi Thomas Ostermeier német rendező visszatérését: az Opéra Színházban Ibsen „A vadkacsa” című drámáját állítja színpadra a berlini Schaubühne társulatával. A darab az igazság természetét boncolgatja – Ostermeier sajátos, lélektani realizmussal átitatott rendezői stílusában.
Szintén kiemelkedő esemény a Comédie-Française vendégjátéka: Paul Claudel „A selyemcipő” című művét adják elő, amelyet Eric Ruf, a társulat leköszönő igazgatója rendezett. A nyolcórás liturgikus előadás az évad egyik legsikeresebb francia produkciója volt – májusban három Molière-díjat is elnyert, köztük a legjobb női alakításért járó szobrot Marina Hands részére. Avignonban a darabot éjszakai időpontban, este 10-től hajnalig játsszák majd a Pápai palota díszudvarán.
A tánc univerzális nyelve
A kortárs tánc az idei fesztiválban kiemelkedő szerepet kap. Az egykori boulboni kőbánya különleges játszóhelyként ad otthont Anne Teresa de Keersmaeker és Solal Mariotte közös produkciójának, amely Jacques Brel belga sanzonénekes emléke előtt tiszteleg. A generációkat és műfajokat összekötő előadásban klasszikus koreográfia és breaktánc találkozik – párbeszédet nyitva múlt és jelen között.
Magyar jelenlét az „off” programban
A hivatalos program mellett a „Festival Off” párhuzamosan zajlik, amely szinte egy második fesztiválnak tekinthető. Itt önálló társulatok mintegy 1700 előadással töltik meg több mint száz helyszínt, a közterektől a kis színházakig. Az off programban Magyarországot a Szegedi Pinceszínház képviseli két előadással.
Július 5-én, 6-án és 7-én Molière „A képzelt beteg” című darabját adják elő Herczeg T. Tamás rendezésében, az Atypik Théâtre színpadán. A produkció friss, kortárs megközelítést kínál, ugyanakkor tiszteletben tartja a klasszikus francia szerző eredeti szándékait.
Július 9-11. között Eugene Ionesco „Makbett” című abszurd komédiája kerül színre Karo Balyan rendezésében. Az örmény származású alkotó sajátos vizuális és színészi világgal közelíti meg az abszurd hagyományát – az előadás a kortárs európai színház nyelvén szólal meg.
Egy város, ahol a színház mindenütt jelen van
Avignon ezekben a hetekben nem csupán egy város – hanem színházi világváros. Az utcákon pantomimesek, kortárs performanszok, improvizatív jelenetek kísérik a járókelőket. A kávézókban művészek és nézők ülnek egymás mellett, mindenki ugyanarról beszél: melyik előadás volt a legmeglepőbb, melyik gondolkodtatott el leginkább?
Az 1947-ben Jean Vilar által alapított fesztivál azóta is hű maradt alapelveihez: elérhetővé tenni a színházat, és teret adni a gondolatnak. A 79. kiadás is ezt bizonyítja – színpadról színpadra.
