Hat élő rokonát azonosították Leonardo da Vincinek – új könyv tárja fel a reneszánsz géniusz családfáját és genetikai örökségét
Több mint 700 év, 21 generáció, 400 családtag – tudósok szerint genetikai bizonyíték van rá, hogy Leonardo da Vinci férfiági leszármazottai ma is köztünk élnek
Leonardo da Vinci – a reneszánsz művészet és tudomány egyik legnagyobb alakja – bár gyermeket soha nem vállalt, mégis lehetnek ma is élő rokonai. Legalábbis ezt állítják a Leonardo DNA Project kutatói egy frissen megjelent könyvben, amely a valaha készült legrészletesebb da Vinci-családfát dokumentálja, és hat férfiági rokont genetikai alapon is azonosít.
A „Genìa Da Vinci. Genealógia és genetika Leonardo DNS-éért” című kötet szerzői, Alessandro Vezzosi és Agnese Sabato, a Leonardo da Vinci Heritage Association munkatársai, több száz éves archívumokat kutattak át, hogy visszamenőleg rekonstruálják Leonardo családfáját. A nyomozás eredményeként sikerült feltárni számos eddig ismeretlen ágat, és 15 élő férfiági leszármazottat azonosítottak, akik közül hatnak a genetikai vizsgálata is megtörtént.
Y-kromoszóma: 15 generáción át változatlan
A genetikai elemzést David Caramelli, a Firenzei Egyetem biológia tanszékének vezetője, a Leonardo DNA Project irányítója, valamint Elena Pilli törvényszéki antropológus végezte el. A hat alany mindegyikénél megegyező Y-kromoszóma-szakaszt találtak – ez az a genetikai marker, amely apáról fiúra száll, így kulcsszerepe van a férfiági leszármazás igazolásában.
„Ez azt mutatja, hogy a da Vinci férfiági vonal genetikai szempontból legalább 15 generáción át megszakítatlan maradt” – állítják a kutatók.
Leonardo DNS-e még nincs megerősítve
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Leonardo da Vinci azonosított DNS-e még nem áll rendelkezésre. A kutatók eddig csupán előzetes genetikai elemzést végeztek egyetlen csontmintán, amelyet a da Vinci család több tagjának sírjából – köztük nagyapja, nagybátyja és több féltestvére nyughelyéről – származtatnak. A Vinci városában található Santa Croce templomból származó maradványok közül eddig csupán egy mintát elemeztek laboratóriumban.
Caramelli ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:
„További részletes vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a DNS-minták eléggé megőrződtek-e. Ha a vizsgálatok eredményesek, elkezdhetjük az Y-kromoszóma összevetését a mai leszármazottakéval.”
A kutatás tudományos hitelességét ugyanakkor jelenleg még árnyalja, hogy a könyvben szereplő eredmények nem lektorált tudományos publikáción alapulnak, és a teljes tartalmat is csak május 22-én mutatják be hivatalosan a nagyközönségnek (már bemutaták – a szerk.).
Leonardo öröksége: család nélkül, de rengeteg féltestvérrel
Leonardo da Vinci történetírók szerint nem hagyott maga után közvetlen leszármazottakat – a legtöbben úgy vélik, hogy homoszexuális volt, és nem alapított családot. Egy 1476-os firenzei bírósági dokumentum szerint 23 éves korában szodómia vádjával illették, de az ügyet bizonyíték hiányában ejtették.
Ez ugyan nem zárja ki teljesen az utódok lehetőségét, de semmilyen írásos forrás nem utal rá, hogy valaha is gyermeket nemzett volna. Féltestvérei viszont bőséggel voltak – egyes források szerint akár 22 is –, így a rokoni szálak felderítése ezen ágon válhatott lehetővé.
Miért fontos Leonardo DNS-e?
Leonardo nemcsak a művészetben, hanem az emberi test és öröklődés iránti érdeklődésben is megelőzte korát.
„Leonardo az emberi élet eredetét nemcsak biológiai szinten vizsgálta. Számára a fogantatás a természet, az érzelem és a sors összefonódása volt – ezek a gondolatok előrevetítik a mai genetikai és epigenetikai vitákat” – magyarázza Agnese Sabato.
A projekt célja – Vezzosi szerint – nem pusztán a családfakutatás, hanem az is, hogy tudományosan vizsgálják Leonardo rendkívüli adottságainak (például kiemelkedő látásának, kreativitásának vagy egészségi állapotának) genetikai hátterét:
„Reméljük, hogy Leonardo DNS-ének visszanyerése révén közelebb juthatunk annak megértéséhez, honnan eredtek ezek a kivételes képességek, és mi lehetett a halálának oka.”
Egy örökség újragondolása
Leonardo da Vinci 1519-ben hunyt el – több mint 350 évvel azelőtt, hogy a DNS-t felfedezték volna, és közel 450 évvel azelőtt, hogy az első emberi genomszekvenálás megtörtént. Most, évszázadokkal később, éppen az ő kíváncsisága nyomán indulhat újra tudományos nyomozás – immár a sejtek szintjén.
A könyv állításait óvatosan kell kezelni, de ha a kutatások folytatódnak, a történelem egyik legnagyobb zsenije talán újra kapcsolatba léphet a jelennel – egy csepp örökölt gén segítségével.
A legfrissebb tudományos cikkek
