Láthatatlan fényünk – Élőlények titkos ragyogása, ami a halállal alszik ki
Minden élőlény – legyen az ember, állat vagy növény – egy alig észlelhető, de tudományosan mérhető fényt bocsát ki magából. Ezt a gyenge, de jelentőségteljes fényt nevezi a tudomány biofoton-sugárzásnak. A jelenség nem új keletű spirituális eszme: Carl Gustav Jung már a 20. század elején úgy vélte, az embernek nemcsak teste, hanem kisugárzása is van, amelyből a belső állapotra lehet következtetni. Most azonban a New Scientist beszámolója alapján kiderült, hogy ez nem csupán szimbolikus állítás – hanem mérhető biológiai tény.
A biofotonok: sejtek fénye az élet és a halál határán
A Calgary Egyetem kutatócsoportja digitális kamerák segítségével igazolta, hogy minden élő szervezet – legyen az ember, egér vagy növény – fényrészecskéket (fotonokat) bocsát ki. Ezek a biofotonok a sejtek anyagcsere-folyamataiból származnak, és létük a sejtek energiacseréjének bizonyítéka. Bár szabad szemmel nem láthatók, modern technikával és sötét, kontrollált környezetben rögzíthetők.
A kutatás során élő és nemrég elpusztult egereket figyeltek meg olyan sötét kamrákban, ahol a hő és a külső fényhatás kizárt volt. A kamerák érzékenységének köszönhetően a kutatók azt tapasztalták, hogy az egerek halála után a fotonkibocsátás drasztikusan lecsökkent. Az élet tehát szó szerint fényt jelent.
A növények is világítanak – és fájdalomra is fényjelzéssel reagálnak
A kutatás másik része növényeken zajlott. A népszerű szobanövény, a kis levelű sugárarália (Heptapleurum arboricola) leveleit megvágták, hogy megfigyeljék, mi történik a biofoton-szinttel. Az eredmény meglepő volt: a növények sérülésre biofotonokkal válaszoltak, vagyis fokozottan világítottak. Ugyanez a hatás volt megfigyelhető akkor is, amikor helyi érzéstelenítő szerrel, benzokainnal kezelték őket – ami arra utal, hogy a sejtreakciók „fénnyel” kommunikálnak, és ez a fény az élő szervezet fizikai reakcióit követi.
A biofotonok egészségi állapotot is jelezhetnek
A biofotonok mennyisége és minősége összefüggésben áll az élőlény egészségi állapotával. Mivel ezek az energiák a sejtek működéséből erednek – különösen a mitokondriumok oxidatív folyamataiból –, azok a szervek, szövetek vagy sejtek, amelyek gyulladtak, sérültek vagy oxigénhiányosak, más „fényprofilt” mutatnak. A kutatók szerint ha ezt a jelenséget pontosabban tudnánk mérni, radikálisan új orvosi diagnosztikai eszközök születhetnének.
Egyes teóriák szerint mesterségesen fenntartott vérkeringéssel – például gépi életfenntartás során – a biofotonok kibocsátása is meghosszabbodhat. Ebből akár új kérdések is felvetődhetnek az élet és halál határvonaláról: ha a fény tovább él, az élet még nem ért véget teljesen?
Jung elmélete: fény, tudat és energia összhangja
A svájci pszichiáter, Carl Gustav Jung már évtizedekkel ezelőtt úgy vélte, hogy az ember energetikai állapota, azaz „rezgései”, hatással vannak másokra – és erre nem is szükséges racionális magyarázat, mert a környezet ösztönösen érzékeli. Jung szerint az ember lelki egyensúlya – különösen a férfi-női energiák (anima–animus) harmóniája – összefüggésben áll azzal, mennyire „világít” vagy „sugároz” a személyisége.
Az aktív imagináció módszerével – amikor tudatosan párbeszédbe lépünk a tudattalan tartalmakkal – Jung szerint a tudatos én és a tudattalan kapcsolatba kerül, ami éppúgy fényként értelmezhető belső folyamat, mint ahogy a sejtek anyagcseréje biofotonokat szabadít fel. Jung különösen az éjjeli órákban, hajnali 2 és 4 között tartotta aktívnak ezt a kapcsolatot.
Láthatatlan, de valódi fény – és annak következményei
A biofoton-kutatás tudományos megerősítést adhat ahhoz az ősi tapasztalathoz, hogy „az ember sugárzik” – szó szerint is. Az a belső fény, amelyet Jung még archetipikus erőként írt le, most tudományos kísérletek során válik mérhetővé és értelmezhetővé. Ez a sugárzás nemcsak az élet jelenlétéről, hanem a minőségéről, az egészség állapotáról, a sejtek aktivitásáról is beszél.
És ha egyszer tényleg képesek leszünk pontosan értelmezni ezt a láthatatlan spektrumot, új terápiás lehetőségek, finomabb diagnózisok és még a mesterséges életfunkciók értelmezése is új szintre léphet.
🔗 Az eredeti cikk a New Scientist oldalán olvasható: All living things emit an eerie glow that is snuffed out upon death
