Vidovszky György, a Kolibri Színház volt főrendezője közösségi oldalán megírta a búcsúlevelét. A Kolibri Színház körül kialakult feszültség 2024 novemberében került a nyilvánosság középpontjába, amikor az Index közölte a társulat nyílt levelét. Ebben tiltakoztak Zalán János kinevezése ellen, akit a társulat véleményének figyelmen kívül hagyásával neveztek ki a gyermek- és ifjúsági színház élére.
Itt először Vidovszky György levelét közöljük, utána részletesen elemezzük az előzményeket.
2025. április 30-ra valószínűleg még jónéhány évig fogok emlékezni. „Utolsó nap”. Így van a naptáramban. Kis önsajnálat következik, vagy leltár.
Szóval, utolsó munkanap a Kolibri Színházban. Sokunk szerződése járt le ezen a napon azon kollégák közül, akiket a sajtó két hónapja a „közel 30” távozóként említett. A felmondók száma azóta több mint 40-re (!) növekedett… (Elnézést a maradó kollégáktól, hogy nem őket számolom, de most már én ebből a nézőpontból nézem a világot.) Talán megkönnyíti a búcsút, hogy sokan a távozók és maradók közül találkoztunk este, és megpróbáltunk segíteni egymásnak lezárni ezt a korszakot az életünkben. Az én leltáram: 17 produkció közel 900 előadás. De a számok nem mondanak sokat: csodálatos találkozások kollégákkal, felejthetetlen élmények a közönséggel, szakmai sikerek, nemzetközi együttműködések, aminek köszönhetően annyi mindent kipróbálhattunk, amire különben nem lett volna lehetőségünk. Na, de kit érdekel ez? Engem. Mert azt hittem, ez a folyamat valahova tart. Végülis tartott: a végéhez. Ennyi idő alatt harmadik otthonommá vált a Kolibri (mert kettő már van). Nem jó tudni, hogy az „otthonomban” (mert az marad) idegenek járkálnak, és amilyen gyorsan menekülnek onnan a régi emberek, még pár hét, és jóformán senkit nem ismerek majd ott.
És – talán nincsenek véletlenek –, de nem csak a Kolibriben volt ez az „utolsó nap”, hanem a Kultúrbrigádban is. Az ő történetüknek sem így kellett volna véget érnie, ha nem olyan világban élnénk, amilyenben élünk. Páratlan siker-történet az övéké, aminek egy picit én is része lehettem. Két ott készült és egy befogadott előadással. A Majdnem 20 még az Ördögkatlanon készült el, az akkor frissen elveszejtett Bárka Színház bezárása (még egy vége-történet…) apropóján merengtünk el azon, mi lett volna, ha akkor a színészek nem hagyják magukat, és elfoglalják az épületet, hogy megvédjék a döntéshozókkal szemben azt, ami az övék. Ismerős helyzet, néhány évvel később megtörtént csak éppen egy másik változásra kényszerített intézményben. (Nincsenek véletlenek.) Akkor is gyász volt. És széles szakmai felháborodás. Mint most is. De ez nem számít, mert pakolni kell, ahogy Keating (Bányai Kelemen Barna) pakolt össze a Holt költők végén, hogy helyette más tartson majd órát a lázadás hevületébe padra állt, majd csalódottan visszaülő diákoknak.
Szombaton bemutató a kecskeméti Cirókában. Lúdas Matyi. A hatalmukkal visszaélők ellen fellépő ember örök története. Nincsenek véletlenek. Egy éppen 10 évvel ezelőtt elkészült előadásunk új szereposztással készülő felújítása. Annak idején ez volt az első külsős rendezésem, miután tag lettem a Kolibriben. Most pedig pont akkor vesszük elő újra ennyi év után, amikor a Kolibri (nekem) végetér. Van ebben az előadásban egy dal, amit az elején és a végén is elénekelnek a színészek: Szabad élet, szabad madár. Lám, pont ez volt a Kolibri megmentéséért néhány hónappal ezelőtt szervezett tüntetés címe. Nincsenek véletlenek.
Mi vezetett a Kolibri Színház felbomlásához? – Összefoglaló a konfliktusról
A Kolibri Színház körül kialakult feszültség 2024 novemberében került a nyilvánosság középpontjába, amikor az Index közölte a társulat nyílt levelét. Ebben tiltakoztak Zalán János kinevezése ellen, akit a társulat véleményének figyelmen kívül hagyásával neveztek ki a gyermek- és ifjúsági színház élére.
A kinevezés nyomán szakmai és közéleti felháborodás kezdődött: a Magyar Színházi Társaság azonnali magyarázatot kért Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős minisztertől, és Karácsony Gergely főpolgármestertől is közbelépést vártak. A Magyar Teátrumi Társaság azonban kiállt Zalán János mellett. A szakmai tiltakozáshoz számos fővárosi színházigazgató, valamint a Drámaíró Kerekasztal is csatlakozott, amelynek tagjai között ismert szerzők – köztük Háy János, Egressy Zoltán, Forgách András, Müller Péter – is megtalálhatók.
Időközben kiderült, hogy hatósági vizsgálat folyik Zalán előző munkahelyén, a Pesti Magyar Színházban. A vizsgálatról és a Kolibri-ügyről Hankó Balázs maga is nyilatkozott az Indexnek. A feszültség nem csillapodott: az Országgyűlésben Vadai Ágnes is kérdést intézett a miniszterhez, a színházi jövő sorsáról pedig a Fővárosi Közgyűlésben is tárgyaltak.
március 1-jén Zalán János megbízatása hivatalosan is életbe lépett, de a helyzet addigra már tarthatatlanná vált: körülbelül harminc munkatárs – köztük színészek és technikai dolgozók – jelentette be, hogy nem kíván együtt dolgozni az új vezetővel, és elhagyja az intézményt.
A tiltakozások végül tüntetéshez és petícióhoz vezettek, amelyet közel 1700-an írtak alá. A dokumentumot magának Hankó Balázsnak adták át, aki támogatásáról biztosította Zalán Jánost, hozzátéve, hogy nem fogja beengedni „a brüsszeli mainstreamideológiát” a gyermekszínházba.
A következmények mára világossá váltak: a Kolibri Színház jelenlegi formájában gyakorlatilag megszűnt létezni. Az eredeti alkotóközösség széthullott, a helyére pedig egy, a korábbi értékektől eltérő szemléletű vezetés került.
